Önarckép

I.
Emeled ecseted,
Felteszed álarcod,
Félszegen támadod,
Ki lerántja bánatod.
Felveszed a kesztyűd,
Ünnepi kösöntyűd.

II.
Ahol már rég keselyűk
ülnek tort,
halott minden bogár
teteme: kis potroh.
Melléfekszel,
de üres tekintettel
nézel a semmibe,
vérben forgó szemmel,
kímélve vagy vágytól,
mégis bezárkozol,
kripta mélységű pince
penész- doh szagától,
forgó gyomrod rég kidobná
felesleged,
de habzsolod a skiccet,
csak érteni nem érted,
minek gyűrsz maszlagot,
ledarálod, visszaöklendezed
s arcodra a natúr mosoly helyett,
képmutatást rajzolsz.