A "" kifejezés eredménye:

Szerintetek bolond vagyok
Mert az utcán fekvő koldusnak pénzt adok
Szerintetek őrűlt lehetek
Mert csak egy nőt szerethetek

Megkérdezlek titeket
Igazat, szépet...

Sűrű köd ülte meg a táj apró szigetét,
S apró láng ontotta alkonyi fényét.
Csend volt, hallgatott az ég,
Hallgatott a zöld mocsár – de a fájdalma kék...

Már mindketten a szobában álltak. A lány még mindig fogta a fiú kezét. Az átázott ruhából nagy, kövér cseppek hullottak a szőnyegre és pillanatok alatt eső áztatta sötét folt rajzolódott ki a vörös minták között. A lány eloldotta derekát átfogó övét, és köntösét hagyta lehullni a vállairól. A fiú is megszabadult nedves öltözetétől. Lassan közelebb léptek egymáshoz és a két test összeért. Mindketten megremegtek kicsit. A fiú teste hideg volt, mint kint a világ, a lányé pedig forró, mint...

Gyermekkorom szép emléke,
Tisza parti kis kunyhó.
csodás napok, nagy élmények,
s mellettünk hömpölygött a nagy folyó...

Nem tudom miért van igy de mikor itt vagy
nem dobog a szív, nem ver hevesen ...

Emlékek... Többé nem fogok vissza nézni,
Nem, akkor sem ha lelkem a bánat tépi!
Nem foglak síratni búsan a magányban sem,
Nem kelletek, nem kell újra a múltam nekem...

Mindennap ugyanarra mentem haza. Egy hajnalig nyitva tartó kiskocsmában dolgoztam. Nagy szerencsém volt hozzánk főleg művészlelkek jártak, mivel a közelben volt a művészeti főiskola.
Az a nap is olyan volt, mint a többi. Tudom, tudom ez elcsépelt szöveg, de tényleg az volt.
Mire végeztem szokás szerint elment már az utolsó villamos is, így kénytelen voltam lesétálni a szomszédos kerületbe. Nem volt hosszú a lakásom és a vendéglő között az út és imádtam éjszaka a kihalt városban...

Csalódni valakiben, akit szeretsz,
Csalódni valakiben, akiről azt hitted:
Benne bízhatsz.
Csalódni valakiben, aki elvitte tavaszod,
S ki miatt most rossz a kedved......

Miért nincs bennem más gondolat?
Nem adatott feledés leple,
Rég elkopott a hév, mi elragadt
Engem az ezüst éjbe vetve,
Nincs már semmi, semmi egyéb,
Csak, mi méregként...

A tél múlik, s nyílik a tavasz,
Boldogság, és megváltó az,
Mi vele nyílik még majd, s virágzik,
Boldogság az, hol a szívben tavasz virágzik...