A "" kifejezés eredménye:

csönd fénye vetül
szavaink hiú
árnyékára
néma fuvallat
űz tova minden
szótagot

Válsághelyzet, döntened kell!
Élsz-e tovább, vagy elvérzel?
Segítséget kérhetsz, vajon kapsz-e,
Vagy hátráltatnak, képesek?...

–Lám kedves lovag – mondta –, nem gondoltam hogy pont itt és így foglak újra látni.
–Ki vagy te? És honnan ismersz engem? –kérdezte a lovag.
–Mindjárt megtudod kedves lovagom. Lassan tíz éve történt, hogy betörtél egy varázslónak a tornyába. A toronyban egy fiatal fiú tartózkodott, aki épp egy nagyon bonyolult és veszélyes szertartást végzett egy elf lányon. Fel akarta áldozni az elfet a sötétség urának. De nem sikerült neki, mert te egyszerűen berontottál, félbeszakítottad...

Egy Vladimir Berous nevű ember érkezett a városba. Vett egy kis házat a Vermar utcában, közel a temetőhöz, majd beköltözött. Senki nem tudta honnan jött. Az utca lakóinak egy idő után feltűnt, hogy az ismeretlen férfi körül valami nincs rendben...

Borozgatok a Holddal.
Közben el is hangzik egy-két bordal.
Nem tudom, minek nékem a bor mikor itt vagy te.
Választás előtt álltam,
a bor vagy te.
Én téged választottalak...

Meredek sziklán áll a Lány,
tekintete messze távolba mélyed,
haját szél borzolja,
nincs mellette más, csak
egy magányos fa, melynek ágai
engedelmeskednek a szélnek......

Eddig mindig élni szerettem
A kínszenvedést félretettem
És most hónapjaim nem nyitnak egy kicsiny ablakot
Ahol legalább képzeletben szabad vagyok...

Itt ülök egymagam, kinézek az ablakon,
Nem látlak sehol, végig nézek magamon.
Bennem élsz valahol, már magam sem tudom,
Szeretnélek látni, lelkem örülne nagyon...