A "" kifejezés eredménye:

Csillag lehetnék az égen csak neked ragyognék,
Pacsirta lehetnék hajnalt neked hírdetnék,
Kelő nap lehetnék, első napsugaraival szíved melengetnék,
Szerelem démona lehetnék...

- Mit csináltál velem? - kérdeztem ijedten, ám kétségbeesett haraggal.
- Állj fel és megtudod! - szólt, mire én kétkedve bár, de felálltam. - Nézz előre! - parancsolta.
Előre néztem. A kandalló felett széles tükör állt, s benne megláttam saját képmásomat. A bőröm hófehér volt, hajam fényes, szemem tüzes zöld, ajkam rubintpiros. Nyakamon se véraláfutás, se heg, csak a makulátlan fehér bőr, és az alvadt vértől mocskos csipkegallér.
- Igen, vámpír lettél! - szólt mikor ránéztem....

Komorság, szomorú hiányérzet,
Bennem vagytok hárman: szeretet
Mi nem fog sose elmúlni...

Ismét eljött értem a bánat,
már örökös vendég nálam,
egyre nehezebb a teher,
mely alatt roskadozik két vállam.

Fáj minden,
a múlt, a jelen,
ha akkor...

A téren állt, hosszú évek óta változatlan helyén. Álla a hegedű testére támasztva, kezében vonó. Vett egy mély lélegzetet, lehunyta a szemét és játszani kezdett. A hangok lassan kúsztak elő a hangszerből, s fokozatosan betöltötték az egész teret, visszaverődve a repedezett, sok helyütt a vakolattól megszabadult, csupaszon álló penészes falakról...

Felvették az előbbi négy ágú alakzatot. A fegyverek a négy égtáj felé mutattak, a szemek szélesre nyíltak, a fülek hegyeződtek. Várták, hogy valami felbukkanjon a sűrűből. Takács gerincén lassan kúszott fel a félelem, mint a herpetológus kedvenc kígyója a karján. Ám egyelőre semmit nem láttak, semmit nem hallottak. Egyedül a félelem érzése volt valódi, hogy valami járt itt, valami szemmel tartja őket, és áthelyezte a táblát is...

Hiényzol, gondolkodok magamban
Megöl a ánat s nem soká este van.
Minden este veled álmodok,
Kínoz s gyötör ezen állapot...

Hiányzol kedves.
Arcom fájdalomtól könnyes, nedves.
Hol van már a nyár,
mikor együtt voltunk!
kéz a kézben
hegyet, völgyet végigjártunk...