Meredek sziklán áll a Lány,
tekintete messze távolba mélyed,
haját szél borzolja,
nincs mellette más, csak
egy magányos fa, melynek ágai
engedelmeskednek a szélnek.
Ruhája lebben, lábán nincs cipő,
rendíthetetlenül vár valakire,
szíve nehéz lehet, mint a kő.
Tengerbe merül az égbolt,
rózsaszín felhők úsznak, vitorlái
a partratartó, csendes hullámoknak.
Merre járhat a gondolat, meddig
várhat e Lány, van-e remény,
élete valós, vagy csak regény?
S ahogy a képet nézed,
magadban számonkéred,
tudnál-e várni ilyen türelemmel,
ilyen kitartó szerelemmel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
2024-04-09
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: COLD CASES AND HOT NIGHTS …. Szerző: Ronde ... Literotica; 2023<br...
2024-04-01
|
Horror
Ketten különleges születésnapi ajándékot kapnak. Egy showműsor felejthetetlen zárószámmal...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Várni. . (Andy Simmons: Waiting c. festményéhez. . . )
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások
Szóval azért érdekes ez számomra, mert általában a versek elején van az embereknek olyan lendülete, ami magával ragadja az olvasót, és a későbbiekben laposodik el. Itt viszont az eleje tűnik nekem erőltetettnek, mintha csak szavakkal írnád azt, amit látsz a képen, és nem azt, amit beleérzel, amerre a gondolataid szárnyalnak... de a vers második fele helyrehozza ezt. Mondhatni, feledteti velem, hogy az eleje nem ragadt magával annyira.
Engem is ragadott már meg festény amiről úgy éreztem írnom kell. Meg Weöres Sándort. Meg Stephen Kinget :smile:
Verseid belső egyensúlya az ami mindig megfog... ellentétes az én zaklatottságommal.