A "" kifejezés eredménye:

Felhők mögül nézel engem,
Szemed mint a holdsugár,
Nappal fényes, éjjel kéjes.

Milyen szép a holdvilág,
Szépen fénylő kétszempár,
Nem vádol érzéki szempár......

Úgy megyünk el egymás mellett,
mint két ismeretlen.
Mintha megse látnánk egymást,
szemünk megse rebben.
A te szíved úgy dobod hogy szinte...

Látnom kellett volna!
Apró, csetlő-botló, nyeszlett és hitvány vagyok,
De mindjárt felrobbanok,
És robbanni nagyot tudok!
Valahol, valaki rám néz éppen, szeme csukva,...

sodor a szél mint
ősszel a falevelet.
És várom hogy megtaláljam
kit mellém rendelt
az ég és csillagok
hisz tudom igazán
boldog csak mellette válhatok......

Egy messzi, messzi tájon egyetlen házacska épült. Kicsi házacska, szinte ki sem látszik a fűből, de mégis, van benne valami kedves, bájos, hogy a mellette elhaladóknak megakad rajta a szemük, és valami kedves kis emlék jut róla az eszükbe, süteményillat száll az orrukba, és szinte hallják a vígan ropogó parázs hangját...

A piros szemek téged néznek. Nem tudod levenni arról a kárörvendőn vigyorgó arcról tekintetedet. Kezed lassan felemelkedik a karikát markolva, majd apró lendülettel vissza, aztán még egyszer. A halk, bizonytalan kopogtatás kísérteties visszhangot kelt a ház belsejében...

forrong a világ fejjel megy a falnak.
A sok ember beszélni nem mer csak hallgat!
Megalázva sárban, nyomorúságban bánatban jajjgat!

Boldog a megboldogult szenvedni már...

Arcodról néha még fellebbenti
A feledés fátylát az emlékezés.
Feldereng bennem egy-egy mozdulatod,
Mit még nem nyelt el az örök feledés...