A "" kifejezés eredménye:

Tél van, az emberek energiája elhalványul,
S minden lény mély sötétbe burkolózik.
Hull a hó, s vámpírok emberek nyakát sebzik...

Gondolatok nélkül görnyedek egy papírlap felett,
aminek sarkára biggyesztettem gyönyörű nevedet
ihlet gyanánt... De valójában már eltemetett...

Egy sirály szállott nemrég, kecsesen az égen,
süvítő szél kísérte útján, a napnak fényében.
A fészke felé repült, haza a nagy útról,
úgy siklottunk alatta, mint táj a vonatból......

Valami hiányzott. Mi a fene lehet az? Amikor hirtelen beugrott: Nem volt a régi, mert nem voltál ott Susan! Hogy nézd. Érted mit akarok ezzel mondani? Semmi sem a régi nélküled.
Susan megőrülök nélküled! Minden, amit teszek, rád emlékeztet.

A lány már évek óta minden telihold éjjelén kijött az erdőbe, és egy régi szerelemre emlékezett. Egy régen elmúlt szerelemre, mely szíve mélyén még ma is élt. Szoknyáját lágyan lengette a szél. Bár nem volt hideg a lány mégis libabőrös lett. Talán megérezte a közelgő veszélyt, ezért állt meg, talán csak visszanézett a helyre, ahol először látta őt, de most újra meglátta őt. Ám mégsem ő volt az. Igaz, azóta a nap óta tíz év telt el, de még ma is tisztán élt emlékeiben a pillanat. Nem csak...

Gyönyörű álmot láttam az éjjel,
Csillag szeretkezett a holdfénnyel,
Imádták egymást az éjtengerén,
Te voltál a csillag s én a holdfény...

Félhomályban élünk, kinézünk és félünk,
Jobbéletre szenderült létünk, már sosem jön értünk.
Bár hosszú életünk, oly sivár lelkünk!

Éjszaka van, fekszem csendesen,
fejem a párnámra hajtom,
a szívem dobol, álmodozom,
sétálok,
Valahol a Dunaparton.
Bolyongok az őszi fák alatt...

Akárhol élünk
bárhol is lakunk
tudhatnánk rég
milyen dinkák vagyunk

pedig ha javíthatnánk
az élet esélyein
azt hiszem talán
többet érne mint

Elolvasom »