A "" kifejezés eredménye:

Tengernyi nedű csábít, hívj meg egy körre!
Óh, kezem remeg, szomjas egy korsó sörre!
Túl sokat ittam, de nem akarok hányni,
Hűha, inkább gyere, segíts odébb mászni!...

Nehéz az élet ha nem vagy tökéletes,
De tökéletes ember nem is lehetsz.
Bár van aki arra törekszik...

- Be kell valljak valamit. Én... abba akarom hagyni ezt az egész színjátékot kettőnk között.
- Mi? - nyíltak tágra a pupillái.
- Több, mint egy éve teszünk úgy, mintha szeretnénk egymást, holott ez nem így van, és ezt mindketten tudjuk. Ne! - intette le - Ne is próbáld letagadni! Néhány napja láttalak egy szemüveges ürgével az utcán meghitten sétálgatva...

Kicsiny sugár legbelül pislákol,
Életedben oly sok minden eltáncol.
Vigyázz fellobban s megéget!
De mindig táplál téged!

Könny fakadt a szemem sarkában, s éreztem, még szinte meleg a papír a keze nyomától. Valóban kint volt a tetőn, várta a nap első sugarait. Beletekintett a ragyogó vörös napba, teste elzsibbadt, majd apró tűszúrásokat érzett, melyek fél pillanaton belül felerősödtek, őt pedig hamuvá égették. Még érezte, ahogy a tetőről zuhan a semmibe, majd teste elporlik, és volt, nincs fájdalom…

Téli éjjen szánon utazó,
Friss havon száguldó,
Kéménybe csuszanó,
Morcosképű motyogó,
Édes szavat mormoló,
Hó, Hó ,Hó ,Hó ,Hó...

A szerelem szép, gyönyörű
még akkor is, ha néha keserű,
mert minden édes pillanatnak ára van,
fizetned kell érte, de tudnod kell,
hogy megérte...

A bárányfelhőkön játszó lelkek mindannyiszor arra terelték a felhőket, amerre kedvük kívánta. Nem törődtek egymással, se a föld megannyi lakójával. Amit egyszer tudatlanul elvettek, most ugyanúgy vissza is adták. A holdvilág ismét világosságot teremtett Stoneville erdejének sötét bugyraiban, megannyi emléket és legendát felélesztve, és közkinccsé téve azokat a halandók előtt...

Verset írni nem tudok
de most mégis megpróbálkozok.
Úgy érzem "kicsit" szerelmes vagyok
Úgy érzem "néha" belebolonulok...

A messzeség
csendes árnyaiban
ringatózol
lágy ívekkel
minden perced
halk sziluett...