Arcodról néha még fellebbenti
A feledés fátylát az emlékezés.
Feldereng bennem egy-egy mozdulatod,
Mit még nem nyelt el az örök feledés.
Bőröm még most is visszavágyja
Simításod puha bársonyát,
Testem ezerszer visszasírja
Ölelésed mámorát.
Lelkemben még fel-felcsendül,
Egy-egy kedves szavad,
Könnycseppjeim fátylán át
Még látom mosolyodat.
Szívemben még mindig
Te vagy egy– egy dobbanás,
De szememben már megfakult
Az egykori ragyogás.
Karod helyett már
Csak a magányom ölel,
S lépteim zajára
Csak a csend felel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?