Arcodról néha még fellebbenti
A feledés fátylát az emlékezés.
Feldereng bennem egy-egy mozdulatod,
Mit még nem nyelt el az örök feledés.
Bőröm még most is visszavágyja
Simításod puha bársonyát,
Testem ezerszer visszasírja
Ölelésed mámorát.
Lelkemben még fel-felcsendül,
Egy-egy kedves szavad,
Könnycseppjeim fátylán át
Még látom mosolyodat.
Szívemben még mindig
Te vagy egy– egy dobbanás,
De szememben már megfakult
Az egykori ragyogás.
Karod helyett már
Csak a magányom ölel,
S lépteim zajára
Csak a csend felel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-22
|
Fantasy
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
2024-12-05
|
Regény
Csabi és Amália története egy szomorú, de mélyen érzelmes szerelem. Csabi, a kemény és magabiztos...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?