Arcodról néha még fellebbenti
A feledés fátylát az emlékezés.
Feldereng bennem egy-egy mozdulatod,
Mit még nem nyelt el az örök feledés.
Bőröm még most is visszavágyja
Simításod puha bársonyát,
Testem ezerszer visszasírja
Ölelésed mámorát.
Lelkemben még fel-felcsendül,
Egy-egy kedves szavad,
Könnycseppjeim fátylán át
Még látom mosolyodat.
Szívemben még mindig
Te vagy egy– egy dobbanás,
De szememben már megfakult
Az egykori ragyogás.
Karod helyett már
Csak a magányom ölel,
S lépteim zajára
Csak a csend felel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?