Arcodról néha még fellebbenti
A feledés fátylát az emlékezés.
Feldereng bennem egy-egy mozdulatod,
Mit még nem nyelt el az örök feledés.
Bőröm még most is visszavágyja
Simításod puha bársonyát,
Testem ezerszer visszasírja
Ölelésed mámorát.
Lelkemben még fel-felcsendül,
Egy-egy kedves szavad,
Könnycseppjeim fátylán át
Még látom mosolyodat.
Szívemben még mindig
Te vagy egy– egy dobbanás,
De szememben már megfakult
Az egykori ragyogás.
Karod helyett már
Csak a magányom ölel,
S lépteim zajára
Csak a csend felel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?