A "" kifejezés eredménye:

Karácsonyi éj után, csendes reggelen
a hajnali fények vidáman kergetőznek
az ablakon, halkan én suhanok be Hozzád,
tündérszárnyakon...

Ó, kedves égő lelkület,
Ki folyton magaddal ragadsz,
Életem mit ér nélküled,
Ha mész és többet nem maradsz,
Elmenekülsz kínjaidtól...

Csapás volt az életem;
megvetettek, kihasználtak, semmibe sem vettek.
Úgy éreztem nem szeretnek,
hogy én már senkinek sem kellek...

- Mármint… nem úgy értettem. Na, tudod te! - legyintett. Zavarában nem tudott mit csinálni. - Egy ideje figyeltelek. Te mondd, tényleg…? Tényleg... izé… szóval… vámpír vagy? - nézett rám nagyra nyílt barna szemeivel. Haja a szemébe hullott, érett arcvonásai kíváncsivá szelídültek.
- Igen. - válaszoltam röviden, majd ledőltem a kanapéra.
- Hát ez tényleg… fantasztikus.. - nyelt egyet és próbált barátságos mosolyt erőltetni az arcára, több-kevesebb sikerrel. - …tudod…én már elég...

Pedig tudod mit csinálnék legszívesebben?
Kifeküdnék egy hatalmas mezőre, ahol csak én vagyok... egyedül a gondolataimmal. Nézném a felhőket, s megint rájönnék, hogy mennyire kicsi... porszemnyi vagyok ebben az univerzumban.
Álmaim szárnyán elrepülnék csodálatos világokba, visszatérnék az ídősíkon olyan helyekre, olyan időkbe, miket nem írnak le a történelemkönyvek...

Az áprilisi éjben hangtalan
Rózsafák sziszegése
Árnyak precíz lendülete
A meztelen göröngyök
Az elszórt hamvak
Minden gyilkos gyorsaság
A téboly pörgő irama

Elolvasom »