A "" kifejezés eredménye:

A határok sose szűnnek meg
Sose szűnnek csak változnak
A távolok tornyai állni fognak...

Nem.. miért Nem?

Nem mondhatják meg, hol lehetek!
Nem mondhatják meg, hol élhetek!
Nem mondhatják meg, kit szerethetek!...

Kacagó hangok a sötét szobában
Lelkem te kacagsz
Vigyázz ó uram a végzet közel
Szemeinket nem látja ő...

E fiatal leány, sudár tagokkal és borzongón kék szemekkel, ős Mezopotámia szülötte – a Múzsa.
E sötét ifjú – ki ganümédeszi tökélyből meríti ihletét – s tisztelője valamiféle kicsapongásnak, a romlott méltóságnak – az angyal.
Úgy van, bizonyára angyal, gyönyörű angyal, a végtelen síkok és galamb lepte földségek vándora, a Múzsa védelmezője...

Ó, a bárány! A rózsás mellek, verejtékes, sárgán izzó szemek! A holdak! Kínzóan szép testek, a vámpír lakomája, aki a Géniusz!
Menekülni! Őrjítő leheletek nyomomban, a város éjszakái. Én, aki bizonnyal elfeledtem az erdők nyugalmát s a vidék csendjét, engem ki kárhoztathat arra, hogy a rémülettel felfalasson? – menekülni!...

A mangalicák, akikre az Eu-s szabályok nem vonatkoztak mivel Hungarikumnak lettek minősítve, a Világörökség részét képezték itt hallottak arról először, hogy a nyugati disznók nem esznek moslékot. Játékot kapnak. Klimatizált ólakban élnek és televíziót nézhetnek. Az ő ridegtartásuk balkáni állapotokat tükrözött. Sebtében megalakították a Magyar Mangalicák Szövetségét (M: M: Sz), vezetőjüknek egy hároméves kant választottak Hurka Benőt. Személyében egy a sertések érdekeit képviselő radikális...

Nem is tudom hol kezdjem,
Mihaszna versemet,
Van – e értelme elmondanom,
Mi bántja lelkemet …

Őszinte leszek,
Ki kell mondanom,
Talán nem változtat...

A szél éneke
gömbbe zárta a nyári fákat,
a kéket keretbe fogta
a fehér távol.

Hamis táncparkettjét
Tárta ki elém a víz,
élőhalott,
mozdulatlan...