A "" kifejezés eredménye:

Itt vagyok, hisz tudom, még vársz reám.
Nem ejtett sebet rajtad a keserű bús Magány
Nem rejtett zsákjába az Idő vaskeze
Bár torkod elszorítja végtelen ereje...

Mikor elborította a Tavasz a mezőket
és sárga virágok ezrei kápráztatták szemeimet,
madarak csivitelték a kikeletet,
s fészkük rakását kezdték meg,
új utakra értem én,...

- Ember! Ismerd meg szíved, ismerd meg, hogyan működsz, s ha rátalálsz, ki vagy, már nem szűkölködsz, nem fogod hinni, hogy Júlia, ki kell, ha a Nap egyszer benned felkel, Júlia lesz minden, mit látsz, az egész világ megszűnik nem Júlia lenni, igaz, akkor nem így fogod hívni...

Mikor nagyapámhoz értem, nem mertem ránézni. Elfordítottam a fejem, és láttam, hogy nappalijuk ajtaja be van csukva. Ekkor ütötték meg fülemet az első hangok.
Nyammogás... motyogás vékony, de félelmetes hangon... Egész testem remegett, ahogy kinyitottam az ajtót. S amit láttam, még most is minden este rémálomként tér vissza hozzám...

Fázol s bármerre nézel,
A havas táj egybenőtt az éggel

Itt térdelek most, hol az Élő
Némán imádja a szellemet
S kéri, nyugalmat adjon az,
Ki mit adott, bármikor...

- Jó napot! Lépett közelebb a parancsnok, és a kezét nyújtotta – Mátravölgyi Géza vagyok, az Országos Rendőrkapitányság Gyilkossági osztályának parancsnoka.
- Pásztor István, ennek a diliháznak az igazgatója.
- Ugye még senki sem ment el?
- Nem, amint telefonáltak, azonnal két embert állítottam a kapuba, és mindenkit itt tartottunk. Pár szülő, főleg nők, hisztériás rohamot kaptak emiatt.
- Nos, akkor osztályonként meg kéne kérni a tanulókat, hogy jöjjenek a tornaterembe....

Lánynevetésednek adott teret
ajkad, s hangod,
kacagtál, oh, mily tiszta voltál,
és oh, hogy szeretettelek,
milyen lágyan álltál,
bújtál, simultál,
öleltél...

Álomból valóság,
hirtelen jött változás.
Körül tekintve nézem,
az összeomlott képet!
Tétlen erőm, s lelkem,
hogy újra felépítse!...