Szemem üregében feketeség nő...

Szemem üregében feketeség nő
Szájam torkában bűzös szag jő.

Ez lennék én a pokol kapujának őre?
Vagy egy vándor, kit angyal küldött a Földre?

Nem döntök, és nem akarok
Chipset eszek, és Cola-t iszok.

Fenekem fekélyes,
Testem az időmúlásától repedezett..

Ez lennék én, egy elhízott törpe?
Vagy egy tündérmese szereplője?

Nem döntök, és nem akarok
A tóparton ülve, álmélkodok.

De min?
Nem tudom, de talán, nem is akarom.

Magas vagyok, kezeim vastagok.
Olyan akár egy koszos csimpánz, de én csak dadogok.

Szemem üregében értetlenség csillan,
Szájam sarkában nyál zuhan, patakban.

Ez lennék én, egy ősember hőse?
Vagy egy hős emlős, fejlődve?

Igen, ez én vagyok, de nem tudom melyik,
Hát akkor hagyjuk és álmélkodjunk megint.

De min?
Kit érdekel?
Engem nem.
Hát akkor, aludjunk el hamar.

Gyermeteg álmomból ébredtem,
Voltam poklok őre, és emberek megmentője.
Láttam magam hízott törpeként,
De lehettem szőke herceg is egy fehér gebén.
Végül csimpánz voltam, buta ember,
Majd egy hős, aki a tüzet találta fel!

Ébren vagyok.
Rémálom volt az egész?
Vagy hallucináltam és kész?
Nem az nem lehet kezemen a szőr rengeteg.
Hasamban sör, és Cola lötyöghet,
Felemelni sem tudom, rettegek.

Ez lettem én a volt vitéz?
Mesék szereplője, és intelligens lény?
Hova lettek a fehér lovak, paripáim,
Kócos szőke hajam, és hófehér fogaim?

Tarkoponyám van és bűzös szám.
Szemem üregében a bűn határtalan, mérhetetlen már.

Nem volt ez álom, rémálom
A valóságot láttad, s jövődet barátom!

Visszaroskad a koszos székbe,
És mit sem törődve gurul vissza a sötétbe.