Levél

Megbántottalak, pedig nem
érdemelted, én voltam gonosz,
mert meg sem kérdeztelek
Téged.
Engesztelésül írtam e
levelet, mosolyt csalni
arcodra, s boldognak lenni
Veled.

"Ha mellettem lennél, ha itt lennél újra,
elolvadnék két karodba zárva, puha
csókokkal varázsolnék mézízt a szádra,
ily édes mámor nem bódított soha még
- csak Te mondtál nekem tündérmesét -
megállítanám az időt, élvezni az együttlét
minden percét, meghalnék a vágytól
- ahogy érezném - a bőröd illatától,
ölelni szeretnélek, kényeztetni Téged,
nézni a szemedből kipattanó szikrát,
hogy ne kapj levegőt, és csak azt kívánd,
ne érjen soha véget a pillanat, mikor
bizsereg a tested az érintésem alatt,
csillapítanád a vágyad, mert nem tudsz
ellenállni a lángnak, szíved őrülten kalapál,
örül szívem válaszának, hozzádbújnék egészen,
hogy eltűnjön a világ, s rossz gondolat sem ér el,
csak a mi muzsikánk szóljon, halkan zenéljen,
ne hallja senki más, milyen ez a szerelem,
- mily csodás!- elveszni öntudatlan, már nem tudni
melyikünk ölel szorosabban, egy test - egy lélek
leszünk, egymásba fonódik forró lázban égő testünk,
közben elindul puha ajkam Téged simogatni,
vállad ívétől egészen érzékeny pontokig és én
szeretnék még jobban, szép lassan eltévedni,
érezni a vágyadat, mikor már nem is gondolsz
semmi másra, csak engem akarsz, olyan az érzés,
mikor elkap a viharos tenger hulláma, magával sodor
oda és vissza, a gyönyör kapujában ajkad
az én ajkam nektárát issza, lágyan ringat el a mámor,
mert felejthetelen lesz, hidd el - megígérem -
többé nem kívánkozol el, a hetedik mennyországból. "

Hiányzol Kedves, magamban is
Téged kereslek, hiába minden,
én is Szeretlek.