Semmi

Mikor semmi sem olyan
mint milyennek gondoltam
s bármit teszek
azzal jobb nem leszek
semmi sincs már mi itt tartana
ebben a rohanó világban ha akarna
de én még is itt vagyok
sokat mégsem számítok
mikor sötét szobában
merengve a gondolatokba feledkezve
a jelenbe belebetegedve
a fekete falat bámulva.
Semmi baj
engem itt már semmi nem zavar
de azért még érdekel
hogy a magnómból mi énekel
és, hogy ez nekem mit mond el.


Téveteg utakon,
réveteg napokon,
szétszedett unalom,
kibírhatatlan nyugalom.


Kinézek az ablakon s nézlek
most látom, hogy mással ülsz
a tömegben elvegyülsz
egy kávézó teraszán
jól érzed magad vele
de velem jobb lenne
rád vágyom igazán
tudom hogy ez csak álom marad
mert te vele vagy
felém sem nézel
ez a gondolat itt vész el
de én csak álmodom
hogy egyszer veled hallgatom
a sztárok szózatát
mit a rádió játszik odaát.


Téveteg utakon,
réveteg napokon,
szétszedett unalom,
kibírhatatlan nyugalom.


Semmim sincs már
senkim sincs már
semmi mit más akar
mit egy lepel letakar
egy fedő mely elfed
egy kéz mely átölel
rém árnyakkal harcra kelek
s közben elfolytott imát énekelek
csak várok hogy mikor üt az óra
egy közeledő koporsóra
s te tudod hogy a tető kit fed el
és ha nézed a feliratot rám ... emlékezel.

Semmi...