A "" kifejezés eredménye:

Legyen vége hát iszonyú verseimnek!
Leljen már békét fáradt szívem!
De a föld nem enged el engem,
Pedig szárnyalna bús lelkem...

Láncok szorítása
némán fojtja el bennem:
hogy nem mozdulok,
bár lenne hova mennem,
s minden újabb perc
újabb üres pillanat,
borostás már az arcom,
szívem...

Kísértés ami megkörnyékez?
Vagy bódulatlan élvezet?
Teste forró, szeme éget.
Elgondolkodsz,
Miért választott téged?...

Ahol e történet játszódik, az olyan világ melyben még senki se járhatott, kivéve az ott élőket. Fantázia világnak is lehetne hívni, de én inkább a korlátlan szabadság világának nevezném. Viszont ez a történet nem éppen a vidám életről szól, hanem arról a harcról, hogy békében maradjon a világ...

Balázsnak ajánlom.

A zsibongó utca zaja körülvett és leláncolta gondolataim. Mélyen rejtőző érzések törtek felszínre és tűntek el nyomtalanul. Csak egy pillanat, s ismerős, borzongató érzés. Telefon. Te hívsz. Agyam lüktető gyorsasággal nyúlna utána, de kezem és tagjaim lassan mozdulnak. Sokkal lassabban, mint ahogy a szív kívánja...

Várlak!
Igy megy ez.
A biztos érzés nyugodtá tesz.
Istenem most mi legyen?
Csontos testedbe szorult a férfi. Beteg arcodon grimasz, izom mosoly...