Megértés

Este volt már, késő este. A lány egyedül mászkált a sötét utcákon, nem akart hazamenni, nem akart veszekedni apjával. Hasonló természetük volt, de apját néha nehezen viselte. Magányra vágyott, lement a partra. Gyönyörködött a tájban, a gyönyörű folyóban, csak ő volt, meg a természet. Látta azt is, ahogy az emberek elmennek mellette. Csakhogy az emberek akik elmentek mellette nem egyedül voltak. Látta, ahogy együtt boldogok és ő nem tudott boldog lenni. Ilyenkor mindig rátörtek régi érzelmei egy ember iránt, akit nagyon szeretett, de csalódott benne. Igazából nem is érdekelte az a fiú, de nem volt más, akit feltudott volna idézni. Elég nehezen tudta kimutatni érzelmeit, és zavarta, hogy nem ismeri teljesen saját magát. Ezért inkább először megakarta ismerni önmagát, és csak azután egy másik embert. Ennek a fiúnak viszont sikerült áthúzni a számításait, magába bolondította a lányt.

Szóval ott ült egyedül a parton magába mélyedve elmélkedett arról, hogy mi értelme annak, hogy a világon van. Miért nem tudja kimutatni azt más emberek felé, hogy mit érez, hogy kicsoda ő? Mért nem képes arra, hogy megengedje valakinek, hogy igazán megismerje? Pontosan tudta, hogy az egyedüllét nem vezet sehova. Régebben még bízott benne, de rájött arra, hogyha egyedül él, akkor nem hal meg úgy, hogy felnevelt egy embert, akiről tudja, hogy szép élete lesz, és az ember társas lény. Annyira össze volt zavarodva, tisztáznia kellett, hogy mit akar majd csinálni, hogy milyen irányban akar tovább menni. Miért van állandóan jövő időben? A jelenben kellene jól éreznie magát. Feltápászkodott, és továbbment. Az élet megy tovább, pörög, és kiszámíthatatlan. Majd csak lesz valahogy, gondolta, mert a miértekkel nem tudott mit kezdeni. Félt attól, hogy nem lesz belőle senki. Nem tudott kimászni saját világából. Utálta, hogy az emberek nem értik meg őt, és nem is akarják. Nem volt miért élnie, nem tudta élvezni az életet. Ha csak egyszer is megpróbálta volna valaki megérteni őt. Ha csak egyszer is önmaga lett volna a lány, és nem mindenkinek mást mutatott volna. Ha nem minden este úgy feküdt volna le, hogy miért vagyok egyedül, miért nem vagyok képes kitárni magam? Talán lett volna valami, amiért küzd...