A "" kifejezés eredménye:

Kitárt szárnyú kőgalamb,
Te béklyózott szabadság,
Állsz csak itt, néma kőgalamb,
Hol alant ül a rothadás...

Szeleburdi kissé meg rettent a név hallatán, mert már hallotta a hírét hebehurgya gonoszságainak. És mikor először hallott történeteket hebehurgya gaz teteiről, arra gondolt, ha egyszer az életben találkozna vele, akkor bizony jó alaposan ellátná a baját. És most pedig itt van vele, és a barátságát ajánlotta fel neki. Hát mi tévő legyen? ...

Felém kerekedsz, legyőzöl. Gyenge vagyok.
Látom szemed csillogását, benne a Szenvedélyt, a Szerelmet...
Most lassú vagy, nem az ösztön-férfi. Minden rezdülésem figyeled és nyugtatod érintéseddel, csókoddal...
Itt vagy velem örökre...

Hűlő halotti máglya a nap,
parazsát hideg felhők oltják el;
őszi szél sóhajt a fejfák közt,
s száraz falevél-nyájat terel ...

Budapesti éjszaka volt, mikor felnéztem az égre. Felhők takarták ugyan, de tisztán lehetett látni. Fénysugárként ragyogott szemembe, mintha lámpával figyelnének. Eszembe jutatta a veled töltött napokat. Feltörtek lelkem mélyéről az emlékek, melyek szívemet mélyen mardosva, lassan fakulnak...

Te és én köztünk egy világ,
De nem mindig nagy ez a távolság.

Te és én köztünk a világ,
Az érzelmek olyan egyformák...

...Itt élem életem,
Itt leljem halálom,
Ha egyszer elmegyek,
Ne legyen már nyugtom.

Szeretlek... reménytelenül,
Rád gondolok kedvtelenül,
De mégis szívem örül,
Mert szerelem vesz körül...

- Szia! Te mikor lettél… ilyen, tudod…
- Vámpírsegéd? Másfél éve. És egész életemre ez is leszek. Neked hogy ment az elszakadás?
- Hát… nem volt kellemes, de azért nem bőgtem, nem vagyok túl érzelgős. – Anita kezdett felbátorodni.
„Kedves lány, hasonlít is rám, és vele jobb lesz majd, mint egyedül” – gondolta Mary-Anne, miközben végigmustrálta az új lányt...