Ce une reve... Ou non?

***

Itt vagyok újra. Megint álmodom... Újra álmodom...
Álom e ez, vagy valóság... Magam sem tudom. Remeg a kezem, ahogy érzem bőröd finomságát ujjaim hatalmában. Hatalmamba kerítettelek. Érzékeid az enyémek... Mint ahogy az én érzékeim a Te alázatos rabszolgáid.
Forró a bőröd, feltüzel kezem gyengédsége. Hisz erre vágyunk mindketten. Egymásra vágyunk... Szívem majd túlcsordul, testemen forró-jeges remegés uralkodik. Ajkaim összeszorulnak, szemem előtt vad forróság játszik a gyönyörrel. Örök harc, mely egymást szítja... Szenvedély...

- Szeress... - kérem, s ajkamon mosoly játszadozik. A Megelégedettség mosolya. - Szeress !
- Szeretlek. - mondod Te, és éhesen csapsz le kezemre. Belecsókolsz a tenyerembe, de nem éred be ennyivel. Ajkamat követeled.
Szenvedély...
Ez az, mely most hevít, feltüzel, lelket önt belém. Eláraszt a lábujjaimtól, a fejem búbjáig... Minden zsigerem veszélyes táncot lejt...
Veszély... Mely nem hagy nyugodni. Amit éleszteni szeretnék... Nem szeretnék, hisz akarom!
Akarom, hogy hozzám érj, akarom, hogy játsz velem. Akarok mindent, ami Te vagy!
Felém kerekedsz, legyőzöl. Gyenge vagyok.
Látom szemed csillogását, benne a Szenvedélyt, a Szerelmet...
Most lassú vagy, nem az ösztön-férfi. Minden rezdülésem figyeled és nyugtatod érintéseddel, csókoddal...
Itt vagy velem örökre...

- Szeress... - könyörgöm, s ajkaim halk sírásra görbülnek. - Szeress ! - könyörgök újra...
Milyen tűz ez ? A pokol tüze... Bánt, megfélemlít, tönkre tesz... Darabokra tép... Már megtette...
Miféle vadság ez ? Elűz, megvet, lekicsinyel...
És a Szenvedély? Mi a Szenvedély? Por, s hamu... Mellyé leszünk...
Bensőmet marcangolja. Megtépázza lelkemet...
- Szeress! - sikoltom, és ráborulok térdemre, ráhajtva fejem... Keservesen tépkedi lelkem a Fájdalom...
- Szeretlek... - suttogom bele a sötétség hideg nyirkosságába...