Hűlő halotti máglya a nap,
parazsát hideg felhők oltják el;
őszi szél sóhajt a fejfák közt,
s száraz falevél-nyájat terel
Tükörszemekkel, némán figyelem
a végtelent, az agg fűtengert;
itt találom tán azt a békét,
melyről lélek álmodni sem mert
Titkok temetője ez a föld,
eső áztatja a sírhalmokat,
csak én hittem bennük valaha, rég,
s hiába kérdezném e holtakat,
hogy miért halt meg az igazság,
miért csak a sőtét bújtat el...
hangjuk hív a fagyos föld alól,
hív, de a kérdésre nem felel...
’98 05 19 ThoRgErdT
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások