A "" kifejezés eredménye:

Nem hittem, hogy létezik,
hogy egyszer majd rabul ejt,
nem, hogy a szívem
majd örömtáncot lejt,
ha meglátlak közeledni...

Érzéketlennek tartod magad, s nem érted mi történik körülötted.
Utálod magad, ha a tükörbe nézel, mintha saját ellenséged nézne vissza rád. Kerülöd is ezzel az alakkal való szemtől-szembeni találkozást. Aztán egyszer mégis belenézel újra. Némán állsz, és csak figyeled a veled szemben állót. Kerülöd saját tekinteted. Jönnek a "miért"-ek, és a "mi lett volna, ha..." szokványos szívből jövő sóhajok...

Ahogy ránéztem, éreztem, hogy gyorsabban ver a szívem. S a külvilág már-már megszűnni látszott, mikor Bernard főpap asztali áldásra emelkedett. Dest dicsőítettük szavainkkal, megköszönve a mai napot, majd vacsorához kezdtünk. Carolyn újabb papok, s papnők érkezését hirdette, s a jövőbe látott még újabb növendékeket is kik messzi földről érkeznek majd. Merthogy ő birtokolta azt a fehér mágiát, mi felnyitja az ember szemét a jövőre...

Csak fekszem a fűben, s bámulok az égre,
Babonázva nézek az ezernyi csillagfényre,
Eltűnődöm azon, mily fájó az élet,
Elmerengek mégis a régmúlt kéjben...

...Csak úgy dőlt be a trópusi fülledt levegő. Kócolta a hajam, de jól esett. Valami, amivel akkor sem tunék összeveszni ha akarnék… így hagytam, hogy azt csináljon a már amúgy is zilált önmagammal,...

Álmatlan éjszakám fedi a homály,
egy megkedvelt könyvvel, mit nem írok tovább:
Én, Te,a Hold és a csillagok,
felém indulsz, s én feléd indulok.
Úszol a vízen- "tündérálom",

Elolvasom »