A "" kifejezés eredménye:

Egy felhőn ültem álmatag,
Néztem az angyalok karát.
Testük akár a tűzzsarát,
Hangjuk mégis oly omlatag...

Felébresztett a hideg szél
s minden álmom elhagyott

Ezüst fényben ázik lelkem
tekintetem megfagyott ...

Sötétlö árnyak véres harca,
Szívem remegö teste,
Álmaim szertefoszló hada
Figyeli a megdermedt estet...

Vajon ezt hívják első szerelemnek? Úgy hallottam.., de az biztos, hogy őt nem felejtettem el. Másodikos voltam, amikor egy új fiú jött az osztályba. Ericnek hívták. Fekete hajú, nagy barna szemű, magas srác volt. Rögtön bele is bolondultam, már amennyire ez elképzelhető egy hét éves kislánytól. Egész jól tudtam már írni, így hát elhatároztam, hogy a szívemet megdobogtató fiatalembert szerelmes levéllel veszem le a lábáról...

Látom atyám, amint újabb véres rituáléval próbálja megjelenésre késztetni urát, hogy bevezetve őt a titkok rengetegébe, hatalmat nyerhessen élő és holt fölött... Látom, amint anyám fekszik az oltáron, méhében születendő testvéremmel, s apám lesújt... Egyszer... Kétszer... Háromszor.. Friss vér festi vörösre a kikövezett padlót, és a falakon csüngő, oszladozó tetemek, szinte életre kelnek a fáklyák adta fényesség táncában...

Ezután már nem szól hozzám, nem néz rám. Pár perc alatt elkészül és otthagy. Majd hív egy hét múlva, ahogy szokott. Sajnálom őt, de nem adhatom meg neki, amire annyira vágyik. Megérdemli, hogy boldog legyen, de velem sosem lenne az. Már nem vagyok dühös, csak csalódott...

Szemedbe nézek,
Eltűnik az ég.
Nem tudok gondolkodni
Csupán csak érezni...