A "" kifejezés eredménye:

„Ki szoktam a kukimat verni.” – ezt a mondatot ismételtettem el vele kétszer. Mindig csak a „szoktam” szót értettem meg. Nem tudtam, mit mondjak neki.
- Nem baj az. – mondtam végül. Nehezen formáztam meg a szavakat. Ezúttal ő kérdezett vissza: „Tessék?”. Másodszor is csak nehezen válaszoltam neki. Mintha szerepet cseréltünk volna; én nehezen artikuláltam a szavakat, arcomon az értetlenség és a meglepettség jellegzetes jegyeivel, és ő volt, aki próbálta megérteni furcsa beszédemet....

Egyszer egy szép nyári napon, miután estére teljesen kimerültünk a homokszállításban, Kornél ott felejtette nálunk az addigra már igencsak lerobbant dömperét. Másnap reggel fedeztem fel, és gondoltam, visszaviszem neki (Kornél mindössze egy sarokra lakott tőlünk). Végül aztán inkább a Tina Nindzsa tekőcök tévésorozat mellett döntöttem, gondolván, Kornél aznap még úgyis benéz, és akkor megint játszunk, legalább nem kell végigtolnia az utcán. Hanem Kornél aznap nem jött. És másnap se....

Karcsú holdnak titkos éjén
vadászik csillagfény-farkas
sötét erdő hűvös mélyén
menekül az árnyék-szarvas ...

Eltűnt az az idő,
A fejemből kiesett.
Eltűnt már a jövő,
Amit most is keresek...

Életemet az életedért,
Véremet a véredért.
Mindent megadnék neked.
Mert szeretlek...

Mai nap, mikor estefelé
Vörös árnyat ontott a Nap,
Galamb nézett az ég felé,
Várva, az idő hogy halad...

Hirtelen úgy érezte, felemelkedik. Mintha szárnyai lettek volna, lassan emelkedett egyre magasabbra. Könnyű volt és boldog. Már nem érzett semmiféle fájdalmat. Körülnézett, látta a homályba vesző erdőt, a fák leveleit, a fűszálakat, s a pipacsokat, a virágokat, amiket annyira szeretett mindig...