Az őrangyalok vigyáznak ránk

Két apró kis lényecske bóklászik a valahol a világ rengetegében az egyik kis bohóckodós és kíváncsiskodó mindenhova bekukkant, mindent megtapint, megérint mindent meg akar nézni telis teli van felfedezési vággyal és érdeklődéssel. És már bizony-bizony a kíváncsisága kielégítése véget sokszor került bajba. De bármenyi baj is érte öt a világban mindig ugyan olyan csillapíthatatlan maradt a kíváncsisága. De Mindenki nagyon szerette, mert hiába volt bohóckodós és kíváncsi a szíve nagyon hatalmas volt és mindenütt segítet, ahol csak tudott, levette mások terheit és cipelte helyette, amíg a terhet cipelő megpihent.

A másik lényecske kicsit gonoszkodó volt és csak attól dagadhatott a mája még nagyobbra, ha valakivel piszkoskodhatott. Pl. ilyesmiket tett. Amikor fáradságos munkával valaki szétválogatta az összekeveredet magvakat, külön a borsót, külön a babot akkor ez a kis csintalan élőlény összekeverte és jókat kacagott rajta. Neki ez poén volt szeretet gonoszkodni. Szeret másoknak bosszúságot, kellemetlenséget okozni, ő egy ilyen teremtmény volt, neki ez volt a lét eleme az élete létezésének az értelme. És mindenki nagyon utálta, gyűlölte, ki nem állhatták, sokat kergették meg, de ő csak kacarászva menekült el, ahol csak megfordult szinte mindenhonnan ki lett tiltva.

De egy nap valami történt. Szomorú volt és nagyon sírt a kis gonoszkodó. Ép arra járt a másik lényecske, aki kicsit bohókás, adjunk nekik nevet, úgy könnyebb megkülönböztetni majd őket. A kis bohóckodó legyen szeleburdi a kis gonoszkodó pedig hebehurgya. Nos szeleburdi meg hallotta, hogy valaki sírdogál és így szólította meg hebehurgyát:
- Hát te meg miért sírsz barátom? Hebehurgya így válaszolt kissé gonoszkodva, mondva, semmi közöd hozzá és nem vagyok a barátod. Szeleburdi így felelt:
- Igazad van, nem vagy a barátom, de mégis miért sírsz, mit tehetek érted mi a baj, hagy segítsek Az én nevem szeleburdi. Nos, megosztod velem, miért sírdogálsz? Hebehurgya így felelt még mindig kissé gonoszkodva:
- Hát, ha annyira tudni akarod, akkor jól van, legyen, megmondom. És ekkor még éktelenebb bömbölésbe kezdet. Azért mert engem mindenki utál nincsenek barátaim senki sem akar velem szoba állni, még a boltban is utálattal szolgálnak ki. Böhöm, böhöm, böhöm, és csak sírt, sírt és csak sírt.

Szeleburdi odament, át ölelte hebehurgyát és azt mondta neki:
- Én leszek a barátod. És egy Zsebkendőfélét nyújtót át hebehurgyának.
- De, de, de, hiszen azt sem tudod ki vagyok, és hogy mennyire is undok vagyok - mondta szipogva hebehurgya.
- Hát, akkor majd megtudom, ha elmeséled nekem - mondta szeleburdi.
- De te most komolyan a barátom lennél?
- Igen a barátod akarok lenni.
- És akkor is, ha nagyon undok és gonosz vagyok?
- Hát, tudod, mindeknek szüksége van egy barátra, még akkor is, ha nagyon gonosz és undok. Hiszen akkor is kell szólnia valakihez, aki meghallgatja..
- Jó, rendben van, legyünk barátok Én hebehurgya vagyok.

Szeleburdi kissé meg rettent a név hallatán, mert már hallotta a hírét hebehurgya gonoszságainak. És mikor először hallott történeteket hebehurgya gaz teteiről, arra gondolt, ha egyszer az életben találkozna vele, akkor bizony jó alaposan ellátná a baját. És most pedig itt van vele, és a barátságát ajánlotta fel neki. Hát mi tévő legyen? Gondolta, szavát már nem szegi meg, hiszen szeleburdi szava tartó lényecske. Arra gondolt, egye fenne amit halott eddig, hiszen mindig is úgy gondolta világ életében, hogy nem ara kell alapozni, amit másokról hal olyasvalakiről, akit nem ismer. Szeleburdi szerette saját maga megismerni azokat, akikről a történetek szóltak. Most pedig Ismét csak egy olyan helyzetben volt, hogy találkozott azzal a lénnyel, akiről már sok csúfságot hallott. És elhatározta akármennyi idejébe és energiájába is telik, de meg ismeri hebehurgyát. Miközben ezen elmélkeded szeleburdi.

Hebehurgya is elmélkedet arról, hogy milyen ostobán élte eddig le az életét, menyi elvesztegetet időt is pocsékolt el az életéből arra, hogy másoknak borsot törjön az orra alá :-). Ez egy olyan pillanat volt, amikor két lélek találkozik egymással. És ebben a pillanatban mindketten szótlanul ültek és nem zavarta őket a csend. Azután sem, amikor már mind ketten befejezték elmélkedéseiket. A csendet végül hebehurgya törte meg. Olyan kedvesen olyan lágyan szolalt meg mint még életében soha, olyan alázattal és teli szégyennel, amit még soha ez ellőt nem érzet. Ujjá születés volt ez számára, mert olyan érzésekkel volt megtelve, amit eddig sosem érzet. Soha nem szégyellte még magát, soha nem szolt még senkihez sem kedvesen. De most ezt tette. És mit is mondott. Hogy kérlek, segíts, ha a barátom vagy. Ez hogy kérlek, segíts, soha ki nem mondott szavak egyike volt hebehurgya szótárában. Ugyanis hebehurgyának volt egy szótára, amibe bevéste azon szavakat, amit tilos kiejteni pl. ilynek álltak benne: köszönöm, kérlek, segíthetek, szeretlek.

Szeleburdi még kissé mindig zavarban volt a történetek miatt, amik kavarogtak a fejében, de mivel érezte, hogy most valami történt azt mondta, hát persze, hogy segítek, hiszen barátok vagyunk, mit tehetek érted?. Hebehurgya kissé elpirult azon kijelentés hallatán, hogy barátok vagyunk, mert úgy érzete nem méltó rá, hogy neki bár ki is a barátja legyen. De folytatta beszédét, megszeretnék változni, soha többé nem akarok gonoszkodni, sem ártani senkinek, ezentúl csak segíteni szeretnék másokon. De mivel nagyon rossz a hírem, nem tudom hogyan tehetném meg mindezt, hiszen senki sem bízik bennem, hiszen senki sem venné komolyan, ha most oda mennék valakihez és azt mondanám, hagy segítsek. Vagy elfutna, amikor meglátna, vagy bántani akarna és megkergetni, hogy ha netán mégis sikerül elkapnia, akkor jól el agyabugyálhasson.
- Rendben van, hebehurgya, segítek neked. - És ekkor szeleburdi szeretettel át ölelte hebehurgyát és ezt mondta neki: - De ha csalódnom kell benned, én saját magam foglak jó alaposan el agyabugyálni.
- Nem csalódol majd bennem, ígérem.
Egy újabb szó a tiltott szavak szótárából ígérem.
- Hát akkor lássunk neki - mondta szeleburdi.

És kerestek valakit, aki segítségre szorult, hebehurgya mindig elbujt, szeleburdi pedig oda ment ahhoz, akinek segítségre volt szüksége. És ekképp kezdte a beszédét
- Az én nevem szeleburdi, én és a barátom hosszú úton vándorluk, és az a küldetésünk, hogy ahol csak tehetjük, segítünk. Segíthetünk-e?
- Hát persze, hogy egy kis segítség mindig elkél főleg, ha az becsületes szívből jön.
- Akkor tehát szólhatok a barátomnak is?
- Igen, szólj csak neki!
De amikor meglátták hebehurgyát, szinte mindig elzavarták őket, azt hitték megint csak valamit hebehurgya talált ki, és olykor még szeleburdi is kapott egyet, kettőt. Annyira utálták hebehurgyát, hogy már a puszta látványa is elég volt ahhoz, hogy még szeleburdira is rá eresszék a kutyákat, és meg kergessék őket, rájuk lőjenek. Már szeleburdiról is regéltek gonoszkodó történeteket, hogy hej-hej ezt a jótétét lelket a kíváncsiskodása és szeleburdisága hova vitte, összeállt azzal a szörnyeteggel... Szeleburdi így szolt hebehurgyához:
- Ejha barátocskám, ez nehezebb lesz, mint gondoltam.
Hebehurgya elszomorodott és megint elsírta magát, látod menyire utálnak engem.
- Nooo! Ne sírj már, megoldjuk. És lepihentek.

Másnap Szeleburdinak fantasztikus ötlete támadt. Elmentek hebehurgyával egy kis templomba, gondolta Isten Házából csak nem tiltják ki őket, mert ha ezt mégis meg teszik, akkor bizony ő is igen dühös lesz. És amint beléptek a templomba hebehurgya remegni kezdet, soha az életben nem járt még templomban, rögtön az első ima zsámolynál letérdepelt, és olyasmit tett, amit még életében sohasem tett meg, Imádkozott. Ez még magát szeleburdit is meglepte. Nem gondolta volna, hogy egy olyan szerzemény, mint hebehurgya képes erre. De igen mégis képes volt rá és imádkozott. Imádkozott, kérte Istent hogy segítsen neki megváltozni, kérte hogy elfogadják öt, és békéljenek meg, a szívek bocsássanak meg a gaz tettei és bűnei, kérte, hagy tudjon jóvá tenni mindent, amit eddig le rombolt, kérte Istent és közben sírt. Annyira meg hatot néhány imára betérőt ez a látvány, hogy voltak, akik odamentek hozzá, letérdeltek mellé, és vele együtt imádkoztak. Érezték, hogy bizony valami történt.

Gyorsan híre ment mind ennek, és igazi csodaként mesélték szájról szájra. Sokan még mindig kételkedtek abban, hogy megváltozott, azt hitték, hogy hebehurgya már annyira gonosz lett, hogy valami újabb gaztettre készül, valamire, ami még annál is gonoszabb, mint amiket eddig elkövetet. De nem csoda, hogy így vélekedtek róla, hiszen tényleg sok rosszat tett. Szeleburdi azért nem ált el az igazi tervétől, ami miatt a templomba jött, arra kérte a helyi prédikátort, hogy az isten tiszteleten hagy beszélhessen, hagy szólhasson majd néhány szót e szerencsétlen lélek érdekében. A prédikátor engedélyezte a kérését szeleburdinak. És amikor eljött a gyülekezeti összejövetel, szeleburdi szót kapott. Mesélt magáról és elmesélte hogyan találkozott hebehurgyával, és miképp próbáltak sikertelenül segíteni. Arra kérte a gyülekezetett, hogy annak ellenére, hogy nem szívlelik hebehurgyát, adjanak neki egy esélyt arra, hogy megváltozzon.
Kissé morgolódva még voltak, akik szitkozódni is mertek isten házában a belőlük kitörő dühtől. Volt, aki a kalapját csapkodta a földhöz és még ugrált is rajta. Volt, aki még verekedni is akart, szóval hatalmas volt a zűrzavar és az egyet nem értés, de a prédikátor lecsitította a zúgolódó tömeget. És nagy nehezen, de végül is a többség rá ált a dologra, és úgy döntött adnak egy esélyt hebehurgyának. Hebehurgya megköszönte és már aznap élt is a frissen kapott lehetőséggel. És szép lassan már megtalálta a helyét hebehurgya.

Egy év múlva újra őszjöttek a templomban és valami igazi csoda történt, hebehurgya és szeleburdi angyalokká változtak, és kiderült, hogy ők ketten egykor egy pár voltak a menyben, egy szív és egy lélek Isten kötelékével csak tettek valamit, ami miatt kiűzettek onnan, és büntetésre ítéltettek, angyali mivoltukat teljesen elfelejtve mind azon a napig, amíg újra egymásra nem találnak, és amíg ketten közösen nem cselekszenek 777 jó cselekedetet. Ha szeleburdi egymaga cselekszi meg mind a 777-et az nem lett volna érvényes, mert az volt az elvárás, hogy egy más formában más kép élve létezve találjanak egymásra, és miután ez megtörtént cselekedjenek közösen 777-jot. És most pont a templomban történt meg a 777-ik jó cselekedetük, amit közösen követtek el. És most hogy visszakapták angyali mivoltukat, azonnal egymásra ismertek. És újra őrök hűséget fogadtak egymásnak

Isten hozott szerelmem. Soha többé nem akarok elszakadni tőled. Megfizettük a bűnünk árát és most sok bepótolni valónk van. Azon a helyen, ahol e csoda történt, még mind a mai napig őrkődnek és láthatatlanul segítenek. Sokak még manapság is látni vélik őket, ahogy együtt leszállnak és tesznek valami jót, és aztán eltűnnek egy mosollyal az arcukon.