Kőgalamb

Kitárt szárnyú kőgalamb,
Te béklyózott szabadság,
Állsz csak itt, néma kőgalamb,
Hol alant ül a rothadás.

Mondd, repülnél messze égre?
Miért állsz még itt egyedül,
Ideragasztva a kőre?
Ki kíván téged szent őrűl?

Kitárt szárnyú kőgalamb
Mellette imára kulcsolt
Kézzel meredt gyermekangyal
Esdekel. Ő miért lakolt?

Oh, bár tudnám, bár tudhatnám,
Kitárt szárnyú kőgalamb,
Itt a síron, kövön, mohán,
Miért csak ritkán szól a hang?

Erdőlepte, mély temető.
Száradt szegfű a vázában.
Elfeledte holt és élő,
Ki itt fekszik a kriptában,

És mégis, habár nincs senki,
Ki szolgálatát megérti,
Csak vigyáz itt hangtalan
A fehér tollú kőgalamb.