Már nem vonz vak fényeivel a világ
Már nem érzem a város bűzesős szagát
Már nem koppan léptem hangtalan monoton
Éjjeli, kihalt és zajtalan utakon
Nem lát a hajnal első pírsugara
Egy éjjeli járaton üveges szemekkel hazautazva
Amikor az égre a remény arany sugara kél
Mikor esetlen szívem újult hittel remél
Mikor elvesztettelek néha
szétszórt gyöngyként hullattalak a porba
Aztán buzgon lihegve, remélve, bízva
Kerestelek gyöngyöm a porban két kézzel kotorva
És most már őrizlek amíg csak bírlak
Őrizlek míg kezeim fakón remegve arcodhoz simulnak
S a vak fényű, bűzesős várost magam mögött hagyva
Hozzád indulok, szívem gyöngyfényed rabja.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Hozzászólások
:flushed: