Már nem vonz vak fényeivel a világ
Már nem érzem a város bűzesős szagát
Már nem koppan léptem hangtalan monoton
Éjjeli, kihalt és zajtalan utakon
Nem lát a hajnal első pírsugara
Egy éjjeli járaton üveges szemekkel hazautazva
Amikor az égre a remény arany sugara kél
Mikor esetlen szívem újult hittel remél
Mikor elvesztettelek néha
szétszórt gyöngyként hullattalak a porba
Aztán buzgon lihegve, remélve, bízva
Kerestelek gyöngyöm a porban két kézzel kotorva
És most már őrizlek amíg csak bírlak
Őrizlek míg kezeim fakón remegve arcodhoz simulnak
S a vak fényű, bűzesős várost magam mögött hagyva
Hozzád indulok, szívem gyöngyfényed rabja.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
:flushed: