Már nem vonz vak fényeivel a világ
Már nem érzem a város bűzesős szagát
Már nem koppan léptem hangtalan monoton
Éjjeli, kihalt és zajtalan utakon
Nem lát a hajnal első pírsugara
Egy éjjeli járaton üveges szemekkel hazautazva
Amikor az égre a remény arany sugara kél
Mikor esetlen szívem újult hittel remél
Mikor elvesztettelek néha
szétszórt gyöngyként hullattalak a porba
Aztán buzgon lihegve, remélve, bízva
Kerestelek gyöngyöm a porban két kézzel kotorva
És most már őrizlek amíg csak bírlak
Őrizlek míg kezeim fakón remegve arcodhoz simulnak
S a vak fényű, bűzesős várost magam mögött hagyva
Hozzád indulok, szívem gyöngyfényed rabja.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
:flushed: