1.
Csendben hallgatom
az eső kopogását,
Lassan tűnődöm-
az idő múlását
megállítanám, megállítanám.
Villám cikázik
az égen át,
szinte hallom már
gúnyos válaszát:
- Nem lehet, nem lehet..
Az utcán görnyedten
hajladoznak a fák,
A tomboló szélben
egyre csak susogják:
- Menny tovább, menny tovább!
Úgy kiáltanám- Nem
szabad! Nem tehetem,
Mert odaadott kincseimet
vissza nem vehetem:
Nem értik, nem értik.
2.
Miért kell maradnom
még- hogy mondhatnám el,
Amikor én is csak érzem,
a varász nem múlhat el
nyomtalanul, nyomtalanul.
Ha véget ér majd-
valamit elveszítek tudom,
Eddig megőriztem-
hát nem adom
semmiért, semmiért.
Ha elmúlna a pillanat
majd örökké teszem,
A szívembe zárom
s mindig emlékezem
viharos éjszakákon, ilyen éjszakákon.
2004.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Hozzászólások