Ilyen éjszakákon..

1.

Csendben hallgatom
az eső kopogását,
Lassan tűnődöm-
az idő múlását
megállítanám, megállítanám.

Villám cikázik
az égen át,
szinte hallom már
gúnyos válaszát:
- Nem lehet, nem lehet..

Az utcán görnyedten
hajladoznak a fák,
A tomboló szélben
egyre csak susogják:
- Menny tovább, menny tovább!

Úgy kiáltanám- Nem
szabad! Nem tehetem,
Mert odaadott kincseimet
vissza nem vehetem:
Nem értik, nem értik.

2.

Miért kell maradnom
még- hogy mondhatnám el,
Amikor én is csak érzem,
a varász nem múlhat el
nyomtalanul, nyomtalanul.

Ha véget ér majd-
valamit elveszítek tudom,
Eddig megőriztem-
hát nem adom
semmiért, semmiért.

Ha elmúlna a pillanat
majd örökké teszem,
A szívembe zárom
s mindig emlékezem
viharos éjszakákon, ilyen éjszakákon.

2004.