Az utolsó műszak

- Csak lenne már vége ennek a műszaknak - gondolta Stuart, és tovább ütögette a követ. Már elég mélyre lefúrtak ebben a bányában, és viszonylag sok nyersanyagot találtak, amit minél hamarabb ki kell vájni a földből. Ha ezt a munkaidőt végignyomja, mehet haza pihenni egy teljes hétig. Arra gondolt, hogy milyen régen nem szeretkezett már a feleségével. Ettől az átkozott munkától mindig kifárad, és nem marad ereje semmire, még arra se, hogy az asszonyának örömet szerezzen. Na de most egy hét alatt bepótolják. Visz majd neki egy szép csokor virágot, és egy doboz bonbont, úgyis régen vitt már neki ajándékot.
- Hé Jimmy! Kialudt az egyik lámpa. Jó lenne ha megnéznéd, mert még a végén sötétben fogunk kapírgálni.
- Jaja Stu. Má ugrok is oszt megnízem. -
- Hé Stu! Gyere ide egy kicsit!- Szólt Dick, és Stu odament, hogy megnézze mit akar. Nehéz volt levegőt venni a sok portól, és a párától, szinte úgy érezte az ember, mintha az őserdőben szaladgálna. Lehet, hogy hülyén hangzik, de tényleg ilyen, gondolta Stu. 3 hónapja jött ide először, de nem szerette ezt a munkát. Szükségük volt a pénzre Maryvel, de ez a föld alatti meló valahogy nyomasztotta. Nem volt klausztofóbiája, de tartott attól, hogy egyszer egy robbanás elzárhatja a külvilágtól. Senkinek sem beszélt még erről, de sejtette, hogy nem csak ő érez így.

- Nagyon elgondolkodtál haver. Mi a baj?
-Á semmi. Csak alig várom, hogy vége legyen ennek a szaros műszaknak.
- Ja azt én is, de nekem még le kell nyomnom egy hetet, aztán irány haza a hegyekbe. Fogd csak meg ezt a követ, tegyük arrébb!
- Te nem unod még ezt a szar melót? - Kérdezte Stu.
- Dehogynem ember, mint a szart, de muszáj összekaparnom egy kis vakert, hogy más munkát kereshessek. Öregem, csak attól parázok, hogy egyszer bejövök, utána meg nem tok kimenni.
Ekkor egy huzat verte fel a port körülöttük.
- Mi a faszom ez? Itt nem szokott huzat lenni?!

Ekkor elérkezett az első hang is hozzájuk. Bfffff. bff, bffff.
Törmelékek kezdtek el hullani a földre, és a felfűzött lámpák sorra kialudtak. Mostmár csak a sisakjukon lévő lámpák biztosították a fényt.
Súlytólégrobbanás? A kurva, kibaszott életbe. Stu kezdett bepánikolni, és elkezdett kiabálni, káromkodni, közben meg úgy reszketett mint a nyárfalevél a szélben.

Dick csak némán állt, figyelte a barátját, és hasonlóképpen üvölteni akart, de visszafogta magát. 47 méterre vannak a föld alatt, kizárt hogy oda lejusson valaki, ha Jimmy baszott el valamit a lámpáknál, akkor kb. középtájt szakadt be a barlang.
Ami egyenlő a halállal. Leült a földre, és közben elkezdett sírni. Sohasem sírt életében gyerekkora óta, de most nem tudta megállni. Sajnálta Stut, mert neki felesége volt, ő meg csak egyedül tengődött ide-oda, nem volt senki, akihez ragaszkodnia kellett volna. Legalább nem okoz senkinek fájdalmat, ha meghal, márpedig ez volt a valószínű.
Lassú kiszáradás vár rájuk.

- Hé! Ilyenkor jön valaki, nem? Nem hagynak csak itt minket?! Igaz?- Stu hisztérikusan beszélt.
- Valószínúleg jön valaki előbb vagy utóbb.
- Szomjan fogunk halni mielőtt ideérhetnének igaz?
- Nem akarlak átvágni. Valszeg igen. - Válaszolt Dick.
- Kapcsold le a lámpádat! Egyszerre csak az egyik égjen!-Mondta Stu, és leült gondolkodni.
Vissza kell menniük a robanáshoz, hogy ott legyenek a köveknél, ha netán valakik jönnének.
- Igen ez jó ötlet Stu. - Mondta Dick, mikor meghallotta az ötletet, és elindultak a falak mentén.

Kb. 19 métert tettek meg, amikor megpillantották Jimmy fejét egy hatalmas kődarab alatt. Ha ezt ő csinálta volna, akkor darabokra kellett volna szakadnia a robbanástól. De akkor mi a kurva élet történt?
- Most mit csináljunk, Dick?
- Várjunk.- Felelte óvatosan a férfi, és megnézte, hogy él-e még Jimmy. Sajnos nem élt.

- Már két órája csak itt ülünk, és még semmi sem történt. Hát ez szopás nem?- Dick elmosolyodott.
- Az haver, kurva nagy szopás.-Elnevették magukat.
Dick végigpörgette az agyában, hogy mi okozhat bányaomlást: robbanás, földrengés, vulkánkitörés, egy kő rossz kiütése a falból, egy repülő rázuhan a földre fölöttük, rengeteg oka lehet. Vajon ez melyik volt.
A választ sajnos megkapta.
Egy rengés rázta meg az egész lyukat, és nagydarab kövek hullottak alá a földre. Egy 50 kg-os kő ráesett Dick kezére, és eltörte a vállától lefelé az összes csontját.
Felüvöltött, és rángatózott, de nem tudta kiszedni a kezét.
- Hé Stu! STU! Stuart mi van veled? HÉÉÉÉ!-
Semmi válsz. El tudta képzelni, hogy miért nincs.
Zihálva pihent, és közben a karjában lévő fájdalom, szinte elviselhetetlen volt.

- Hozzátok az oxigéntömlőt! Van egy túlélőnk!
Ahogy a tűzoltók rátaláltak a férfira látták, hogy az szinte a halálán van, motyogott, és vihogott, az ujjait lerágta, és közben vigyorgott!
- Hívjátok a mentőt! De vigyázzatok szerintem begolyózott.
- Hé, Harry! Itt egy másik ember. Egy hatalmas kődarab van a kezén.
- Életben van?
- Nincs, azt hiszem elvérzett...