A diktátor előtt

Nick a sötét cellában ült, és várta a kihallgatását. Megtalálták a fegyvert, amit használt, már csak a beismerő vallomásra volt szükségük. Ezután viszik a bitó elé. Felakasztják, mint az ország és a vezető ellensége. Gyűlölte a diktátort, mert szerinte pusztulást hoz rájuk, éhínséget, szenvedést és halált. Ha sikerülne megölni, akkor talán ezt elkerülhetnék az emberek, de hát ez nem jött össze. Pedig szíven lőtte egy 7.62-es Dragunovval, de nem halt meg. Olyannyira nem, hogy már fel is épült a sérüléseiből, de hát ez másfél hónap alatt szinte lehetetlen! Sok este merült álomba ezzel a gondolattal, és reggel mindig nyugtalanul ébredt. Ajtócsapódás szakította ki a gondolkodásából, és egy őr állt meg a rács előtt.
- Dugd ki a kezed a résen!- A rab így tett, és kattant a bilincs a kezén.
- Nyithatod Jerry!- Hangos dííííí-val nyílt ki az ajtó.
- Indulás, seggfej!- Az őr megrántotta a karját, és elindultak a kijárat felé.

Egy iroda előtt álltak meg, ahol egy lélek sem volt, se titkárnő, se takarító, se senki. A nagydarab kékruhás kinyitotta az ajtót, és belökte a "vendéget", majd kulcsra zárta mögötte.

Az falakon nem volt egy ablak sem, a fényt egy 100-as izzó kölcsönözte. Furcsa szag terjengett a szobában, és ahogy elnézte, a falak sokkal vastagabbak lehettek az átlagosnál. Tehát egy bunkerban van. A felfedezés nem hatott rá különösebben, és az előtte levő asztalra, pontosabban a mögötte ülö férfira nézett. A pillantása elhült, a szeme remegett a koponyájában. Ott volt előtte maga.

A diktátor felállt, a székét hátratolta, és elindult Nick felé. A lépéseinek zaját részben elnyelte a padlószőnyeg, de a fojtott koppanásokat így is lehetett hallani. Megállt előtte, és ránézett. Legalább 190 centi magas volt (a távcsőben nem látszott ennyinek- gondolta Nick), és kihúzott tartással mérte végig a bűnözőt. A haja sötét volt, az orra hosszú, és egyenes. Bajuszt, és kis szakállt növesztett, de ami a legrosszabb volt, az a szeme. Azok a szenvtelen, hűvös, mély tengerkék szemek úgy meredtek rá, mintha az összes gondolatát, titkát ismernék. A gyűlölet valahogy háttérbe szorult Nickben, és helyt adott a félelemnek. Nem tudta, hogy ilyen valaha is létezhet, hogy egy ember a nézésével ennyire befolyásolhatja az érzéseket. Mielőtt bejött, elhatározta, hogy mindent tagadni fog, hogy megnehezítse a kihallgató dolgát, de nem hitte volna, hogy maga a főnök fogja ezt tenni, és mostmár a tagadásban sem volt biztos. A diktátor nem szólt semmit, csak nézte tovább, már legalább öt perce, és a merénylő nem tudott elfordúlni. -Ez mindent tud rólam. Még azt is amit el sem követtem, csak elmélkedtem rajta.- gondolta, aztán a férfi hirtelen megszólalt.

- Te akartál engem megölni? - A hangja mély baritonnal zengett, hallatszott rajta, hogy parancsoláshoz volt szokva, és még valami emelkedett, őszinte kíváncsiság is kiszűrődött belőle.
- Igen, én. - Mostmár nem látta értelmét, hogy ne mondjon igazat.
- Szíven akartál lőni, hogy biztosra menj! - Erre elkezdte kigombolni az egyenruhája zakóját, majd a nyakkendőt, az inget is szétválasztotta, és megmutatta a sebhelyet. A bal mellbimbó mellett egy centis lyuknak a forradása látszott, ez volt a bemeneti seb. Ekkor megfordult, és a hátát is megmutatta. Nick ereiben megfagyott a vér, a torka kiszáradt, és hatalmasra táguló szemmel nézte a bőrt. A sima bőrt. Nem volt rajta kimeneti nyílás.
- Igen, jól látod. Nincs kimeneti nyílás, mivel nem ment ki a golyó.
- De hát ez hogy a francba lehetséges?- tört ki a merénylőből. - Egy 7.62-esnek ökölnyi lyukat kellett volna hagynia. - A diktátor visszaöltözött, és nem válaszolt.

- Tudod te, hogy miért nem haltam meg? Szíven lőttél, mégis itt vagyok. - a rab figyelte az embert, próbálta kitalálni, hogy mit fog mondani.
- Azért, mert a szívem a jobb oldalon van, születésem óta. - És egy pontra mutatott a mellkasán. A bűnös még sosem hallott ilyesmiről. De mégis elhitte. Mi más menthette volna meg.
- Ha most lenne rá alkalmad, megölnél?- A kérdést olyan hűvösen tette fel, hogy szinte megfagyott a levegő.
A férfi nem tudott rá mit mondani, mert nem tudta, hogy mit érez. Eddig azt hitte, hogy ha tehetné, könnyűszerrel meg tudná gyilkolni ezt az embert, de most hogy itt állt előtte, ez már nem tűnt olyan könnyűnek.
- Miért nem felelsz?
- Megpróbálnám. - Ez a válasz akkora erőfeszítésbe került, hogy a térdei beleremegtek.
- Ugye azt tudod, hogy ezért felakasztanak?- Hogyne tudta volna de ez most valahogy háttérbe szorult. Most sokkal fontosabb volt, hogy végre megszabadulhasson ezektől a fürkésző szemektől.

- Tudod ki adott fel? A nővéred. Azt ígértem neki, hogy talán nem fognak halálra ítélni. Sajnos hazudtam. Meg foglak öletni. A testvéredet, és a fiadat kivégeztetem.
Ez magához térítette Nicket. De nem tudta rávenni az izmait, hogy megragadja a szembenálló nyakát. Mintha elfogyott volna az összes ereje, ez a szempár kiszívta, mint egy mérget a sebből. -A fiam? A nővérem? De hát a feleségemet miért nem említette?- gondolta.
- A feleséged meghalt. Először őt hallgattam ki, de ellenkezett, és nem árúlt el, ezért felakasztattam. - Olyan őrült mosoly jelent meg az arcán, hogy a Nick akaratlanul is hátralépett, és megbotlott a saját lábában. -Mit is mondott az előbb? Valamit a feleségemmel kapcsolatban. De mi volt az? Nem emlékszem. Lehet, hogy ez itt HIPNOTIZÁL?-
Az egyenruhás férfi egy pisztolyt húzott ki az övtáskájából. Egy dobtáras .357-es magnum volt. Kihajtotta a tárát, és kivette belőle a golyókat, kivéve egyet. Megforgatta, majd visszacsukta, és odanyújtotta Nicknek.
- Itt a lehetőség! Rajta. Próbálj megölni! Lőj le!-
A rab elé dobta a fegyvert, és hátralépett, majd széttárta a kezeit, hogy nagyobb célterületet mutasson.

Nick gondolkodott, hogy fölvegye-e a puskát. - De hiszen mire vársz még?- Szólt egy hang a fejében, mintha maga a diktátor szólt volna. - Vedd fel, és tedd meg! Ezt akartad tenni már régóta!- Felnézett a széttárt karú emberre, és felállt fegyverrel a kezében. Felemelte, célzott lövésre készen, és közben egyenesen a vezető szemébe nézett. Hosszú pillanatok teltek el, de mégsem húzta meg a ravaszt.

A másik férfi lehajtotta a fejét, de a tekintetét le nem vette az árulóról, és egy fagyos vigyor folyt szét a száján. Ebben a pillanatban halálfélelem fogta el Nicket, és elejtette a fegyvert, hátrált közben eltakarta a szemét, és üvöltött, sírt, könyörgött, de már nem kerülhette el a sorsát.

A diktátor közömbösen odament, felvette az elejtett magnumot, felhúzta a kakast, és lelőtte az őrültet.