Szállok a magasba felhők közt járván,
A szívem is megszeppent e nagy vihar láttán.
Nem vagyok gyenge, de ezt már én sem bírom,
Miért az néz rám, kinek szerelmét nem akarom?
Ki nekem kedves, annak szíve másért dobog,
Miért engem nyúznak az ilyen gondok?
Van elég bajom, ilyen most az élet,
Villámcsapásként érnek a rémhírek.
Fekete az égbolt, nagyot vakít a villám,
Fülsüketítő dörgésként jön a sírás énrám.
Kérlek angyal segíts, ne szórj rám átkot,
Hadd legyek boldog, mást nem kívánok!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?