Szállok a magasba

Szállok a magasba felhők közt járván,
A szívem is megszeppent e nagy vihar láttán.
Nem vagyok gyenge, de ezt már én sem bírom,
Miért az néz rám, kinek szerelmét nem akarom?
Ki nekem kedves, annak szíve másért dobog,
Miért engem nyúznak az ilyen gondok?
Van elég bajom, ilyen most az élet,
Villámcsapásként érnek a rémhírek.
Fekete az égbolt, nagyot vakít a villám,
Fülsüketítő dörgésként jön a sírás énrám.
Kérlek angyal segíts, ne szórj rám átkot,
Hadd legyek boldog, mást nem kívánok!