Szétzúztad féltett gitárom.
Sima teste megtört, elkopott.
Már fél az emberi kéztől,
Reszket belül már mindentől.
Mikor pengetted szép szavakkal,
S húrjait befontad arannyal,
Ő elszunnyadt hívó karodban,
S te galádul megcsaltad.
Ő csak egy rettegő szív maradt,
Fényes hangját nem hívhatod már soha.
Pengetőd mélyen belé szúrtad,
S talán örökre ott is marad.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?