_NoEmY_ adatai

A kezed szorítom séta közben,
füledbe súgom, szeretlek szívem,
hallgatom veled a szél moraját
s a hulló hó söpörte utcát...

Hidegrázó vad tudat
gondolat, változó hangulat
repked, megreszket, elvet
félelem lázad, eldob testet...

Árnyak, fények, csillámló remények. Borongós hajnal s itt fekszik ágyamban szerelmem. Nézem, hogy alszik, szeme csukott álmában játszik? Vagy merre járhat? Kint az erdőben sétál tán. Fegyvert fogva erős kezével, megbújik egy fa tövébe...

Haldoklom.
Szívemben fájdalom csobban, halk neszt loptam,
szívedbe fájdalom zörren, szusszan.
Mi lettem? Felnött vagy maradtam naiv gyermek?
Szánalmas sorsú emberélet......

Mint vért szült vad gondolat,
arcom kezembe temetem,
mint égető pirkadat
lelkemben, szívemben ott vagy...

Mosollyal az arcán lépett ki háza ajtaján, hogy friss virág illatát érezhesse a pirkadó reggelben. A reggelbe megnyújtózva, hagyta, hogy haját a szél fújja. Lelkében teljes boldogságot érzett. Ekkor észrevéve háza előtt sétált el egy komor férfi...