Mindenemet neked adtam...

Testem reszket, fél, nem tudom mit tegyek,
Minden nap ugyanolyan, csak szenvedek,
Bolond voltam, szívemet neked adtam,
Viszonzásul csak bánatot kaptam,
Még mindig sírok minden éjjelen,
Szívem szenved, szeretni kénytelen.
Minden éjjel rólad álmodom,
Tudom nem valóság, s fáj nagyon,
Álom voltál, örökké álom leszel,
Szívemből minden éjjel egy darabot elveszel,
Hiszen állandóan csak rád gondolok,
Szeretnék, de másra nézni nem tudok.
Szívem örökké csak rólad álmodik,
Lelkem, lelked melegére vágyódik,
Félek, hogy te már más után jársz,
S hogy te már soha többet rám, nem vársz,
Sokszor rossz, hogy ott vagy a szívemben,
Ez az egész várakozás, álom éretelmetlen,
Fáj, hogy érzem én benned még létezem,
Te és én vagyunk a kioltó,s éltető két elem,
Tudom, ha már elfeledtelek volna,
Akkor örökké a te szíved lakolna,
Nem tudom, hogy te szenvedsz e miattam,
De tudod, én mindenemet neked adtam...