Korcsolya VB 2020-ban (avagy egy álom valóra válik) 2.

Stanley épp a McDonnaldsból tartott visszafelé, mikor meglátta kilépni a szálloda hatalmas ajtaján Trinit és Oliviert. Egymás mellett mentek és élénk beszélgetés folyt kettejük között. Mikor aztán meglátta Trini kezében a virágot, földbe gyökerezett a lába. Ezek biztos együtt mennek valahova. Ez az átkozott Pedoire nem vesztegeti az idejét. Nekem is kéne már valami action. Gondolta Stan és belépett a hotelba.
Trini és Olivier egy alig 200m-re lévő olasz vendéglőbe mentek. Hangulatos kis hely volt, olaszosan berendezve. Trini pizzát evett, Olivier meg mivel imádta a spagettit, abból evett egy jó adagot. Vacsora közben nagyon jól elbeszélgettek, minden féle téma sorra került, kedvencek, rokonok, gyerekkori emlékek, barátok és persze a korcsolya is.

-… Szóval gondolhatod mennyire örültem, mikor Evan mester engem is kiválasztott. Azóta persze minden edzésen ott voltam, még betegen is mentem, rengeteget tanultam. - fejezte be Trini a kiválasztásáról szóló történetet.
- Tudod, hogy nagyon bátor vagy? - mondta Olivier. - Te is és Evan Lysacek is.
- Miért?
- Mert nem sokan mertek volna 15 évesen elkezdeni műkorcsolyát tanulni. Ebben a korban már elég nehéz, és tényleg sokat kell gyakorolni. De te az álmodat követted, és nagyon bátor vagy és kitartó. És rettenetesen jó korcsolyázó is, mert 5 év alatt erre a szintre eljutni, az nem kis teljesítmény. Ez becsülendő, nagyon tetszik benned. - mosolygott Olivier.
- Köszönöm. - mosolygott Trini is. - És igazad van, az álmomat követtem.
- Evan pedig azért bátor, mert szinte semelyik edző nem, mert volna egy 15 éves lányt elkezdeni edzeni. Nagyon jó edző lehet, és merész. - mondta Olivier.
- Igen, tényleg az. - nevetett Trini. - Tudod, hogy nagyon jól beszélsz angolul? Egy ici-pici akcentusod van, de ez még aranyos is, egyébként a kiejtéssel sincs semmi baj, és a nyelvtannal sem. Tökéletes.
- Köszönöm. Tanultam jó sokáig. Féltem, hogy esetleg nem fogsz megérteni, de akkor ezek szerint nagyon is jól. - nevetett Olivier.
- Nagyon jól megértelek, jól beszéled az angolt. - szólt Trini, és egymásra néztek, mosolyogtak. Trini azt hitte, menten beleájul Olivier karjaiba, mert a fiú olyan átható barna meleg tekintettel nézett rá, olyan szelíd arccal, hogy úgy érezte vége van. És amit eddig megtudott róla, sokban hasonlítottak is egymásra. Olyan érzése volt Olivierrel kapcsolatban, mintha az ellenkező nemű tükörképe lenne.

Olivier csak nézte Trini mosolygós arcát és még a lány barna szeme is mosolygott rá. Nem tudta, nem értette, mi történik vele, de ilyen furcsa érzése még sosem volt. Trini nagyon kedves lány, gyönyörű és okos. Egyszerűen tökéletes. Elbűvölte Őt. Olivier elhatározta, hogy odébb csúsztatja kezét az asztalon Trini keze felé. Meg szerette volna fogni a lány kezét. Érezni akarta a keze melegét, puha bőrét. Már csak pár centire volt egymástól a két kéz, mikor egy tompa reccsenés hallatszott, és Trini zöld csatja kiesett a hajából kettétörve, és barna zuhatagként a vállára omlott a haja.
- Ó a fene egye meg. Ez már a 3. csat ebben az évben. - nevetett Trini és összeszedte a csat maradványait.
- Ilyen erős a hajad?
- Igen, meg tudod nagyon sok is, aztán alig van valami, amivel normálisan fel tudom fogni. Mondjuk jobb szeretem, ha szabadon van.
- Nagyon szép a hajad. Még jobb is így kibontva. Kiemeli az arcod vonalát. Szép vagy Trini. - mosolygott Olivier.
- Köszönöm. - sütötte le a szemét Trini és kicsit elpirult.

Lassan befejezték a vacsorát, Olivier is elmesélte a pályakezdését. Ő is Poitiersben lakott, mint Brian Joubert. 6 éves korában télen kint voltak a jégpályán a testvéreivel. Csodás módon Brian is ott volt a családjával. Felfigyelt a kisfiúra, de mivel akkoriban még versenyzett, csak kicsit tudta tanítgatni a fiút. Azért jól megtanulta az alapokat, és pár évvel később, mikor Brian abbahagyta az amatőr korizást, gőzerővel látott neki a kis Olivier edzésének. Mára pedig kinevelte belőle az egyik legjobbat.
Visszaindultak a szállodába. A liftek előtt búcsúztak el.
- Hát akkor…- kezdte Olivier.
- Köszönöm ezt a csodás estét. - nézett Trini Oliviere.
- Nagyon szívesen. Én köszönöm.
- Sok sikert holnapra. - Nyújtotta a kezét Trini.
- Köszi. - Olivier megfogta a lány kezét, és egy csókot adott rá, aztán hirtelen elhatározással közelebb lépett hozzá, és két puszit adott az arcára. - Jó éjt!- szólt és belépett a liftbe.
- Jó éjt!- köszönt Trini is. Miután magához tért kábulatából, Ő is felment a szobájába.
Mindketten ugyan azzal az örömmel, nyugalommal és jó érzéssel aludtak el. Jól érezték magukat ma este, de amit nem tudtak egymásról, hogy mindketten kicsit beleszerettek a másikba. Olivier számára ez már rég nem arról az átkozott fogadásról szólt. Neki csak Trini szerelme kellett, hogy vele legyen, hogy szerethesse, megvédje mindentől.
Trini még egyszer ránézett az asztalon lévő vázában a rózsára, és arra gondolt, most talán boldog lehet, nem csak versenyezni akart már.

Másnap Olivier már korán fent volt. Lezuhanyozott, összepakolta az edzős cuccait és lement reggelizni. Kis idő múlva csatlakozott hozzá edzője is. Megbeszélték a tréninget.
- Az a lényeg, hogy összhangban légy. - mondta Brian, és ivott egy korty teát.
- Értem mester. - Helyeselt Olivier. Néha úgy érezte magát, mikor ilyeneket hallott Briantól, mintha egy Padawan lenne a Star Wars-ból. Qui-gonn Jinn mondott hasonlókat Obi van Kenobinak, a tanítványának. És hogy Olivier még néha mesternek is szólította Briant, így még jobban. Szemével a liftet nézte szüntelen. Tudat alatt azt remélte, hogy kilép rajta Trini. Így mikor meglátta Evan Lysaceket kilépni az egyikből, felcsillant a szeme, de aztán csalódnia kellett, mert csak a 2 fiú tanítványa volt vele.
- Olivier mi van veled? Olyan furcsán viselkedsz. Még mindig Audrey jár a fejedben?- kérdezte Brian.
- Nem Brian mester. - válaszolta Olivier. Azóta nem is gondolt Audrey-ra mióta meglátta Trinit. - Ez most egészen más.
- Rendben, ha nem akarod, ne mond el.
- De igen. Valakinek már el szeretném, és benned feltétlen megbízom. - mondta Olivier és nagy levegőt vett. - Azt hiszem szerelmes vagyok.
- Olivier. Alig hagytad ott Audreyt, jó Őt nem szeretted. De ilyen hamar? És kibe?- nevetett Brian.
- Trini Ryan. Egyszerűen elbűvölt és megbabonázott a szépségével, a kedvességével. Tegnap vele vacsoráztam, és nagyon jól elbeszélgettünk. Sok dologban azonos a véleményünk.
- Ez nagyszerű Olivier. Na de hol itt a gond?- kérdezte Brian.
- Stanley Pike. - morogta Olivier.
- Mi van már megint azzal a féleszű Pike-al?- kérdezte szemforgatva Brian.
- Neki is tetszik Trini, és azt mondta azé lesz, aki ügyesebb és gyorsabb. De én nem akarom ezt, én tényleg szeretem, én nem akarom bántani. - mondta Olivier.
- Idefigyelj! Én ezt megértem, és azt mondom neked, ne figyelj Pike-ra. Kövesd a szíved, és ne törődj Pike-al. - fejezte be Brian.
- Jó reggelt!- jött oda széles mosollyal Evan a franciául társalgókhoz, és Kev és Adam is ott voltak.
- Á jó reggelt Evan! Gyertek, csatlakozzatok hozzánk. - szólt Brian, mire Evanék leültek. Ezután a reggeli vidám társalgásban folytatódott. A mellettük lévő asztalhoz kicsit később leült Mario és Stephan Lambiel is. Odaintettek az ötösnek, és Ők is ettek. Kicsit arrébb Stanley mogorva képpel evett edzőjével, aki valahogy szintén mogorva volt.
Mindenki egyszerre indult el a pályára. Evan Briannal lépkedett Mario és Stephan mögött az ajtó felé. A három fiú kicsit lemaradva mögöttük.
- Láttalak titeket tegnap. Nagyon ügyesek vagytok. - szólt Olivier Kevinnek és Adamnak.
- Köszi. - mondta Adam.
- Kösz. Te meg úgy is tudod, hogy jól korizol. Szerintem te fogod megnyerni a VB-t. - mosolygott Kevin.
- Még nem biztos. Akármi lehet, de azért kösz a bizalmat. - nevetett Olivier és a másik két srác is nevetni kezdett.

A pályán aztán külön váltak és mindenki egyedül edzett. Oliviernek most üres volt a feje, mindig csak a következő mozdulat volt benne. Ösztönösen tette a dolgát. Mikor kicsit megállt a palánknál, hogy igyon, lassan elcsúszott előtte Stanley.
- Ne hidd, hogy győztél. - morogta oda Oliviernek. A fiú hirtelen nem is tudta miről van szó, de mikor eszébe jutott Stan után eredt.
- Miért mondtad ezt? - kérdezte mikor mellé ért.
- Egy vacsorával még nem nyered meg. - szólt Stan, rá sem nézve.
- Ugyan Stanley, hagyjuk, Trinivel nagyon jól éreztük magunkat tegnap.
- Lehet. De megváltozhat a világ. - mondta Stan és elsprintelt. Olivier a fejét csóválta és folytatta az edzést.
- Nagyon barátságos a védenced. - nevetett Evan. - Nem adja fel egykönnyen Stanley puhítását.
- Attól tartok most nem erről folyt a szó. - mondta komolyan Brian.
- Hát nem tudom.
- Evan beszélnünk kell Triniről. Vigyázz rá. - nézett Evanra Brian.
- Miért? Mi baja eshet?- csodálkozott Evan.
- Nem tudom. De Olivier azt mondta Stanleynek tetszik. És nem tudom mire képes Pike, nem ismerem.

- Ki ismeri igazán? Senki. - fintorgott Evan. - Értem, figyelni fogok rá. Én sem szeretném, ha Trininek baja esne. Kevin! - kiáltott be Evan Kevinnek, hogy jöjjön ide.
- Evan, van még valami. - szólt Brian és csípőre tette a kezét.
- Igen?- nézett rá Evan.
- Olivier… Oliviernek is tetszik Trini, sőt azt mondta, hogy szereti. - mondta sóhajtva Brian. Evan összehúzta a szemöldökét és megvakarta a fejét, mint mindig, ha tanácstalan volt.
- Itt vagyok Mr. Lysacek. - ütközött a palánknak Kevin.
- Erre még visszatérünk. - mondta Briannak Evan, és miután Brian bólintott, elment Olivierhez, Evan is odalépett Kevinhez. - Kevin a lépéseknél mindig elfelejted az élváltást. Otthon nagyon jól csináltad, itt se felejtsd el, mert nem lesz olyan a lépéssor, mint kellene.
- Rendben, figyelek. - bólintott Kevin és visszament. Evan figyelte őket továbbra is, de közben Trinire gondolt. Nem tudta mit tegyen, hogyan óvja meg. Abban biztos volt, hogy nem fog szólni se Stanleyről, se Olivierről neki, mert elvonná a figyelmét a VB-ről, és lehet, hogy félne. Elég rég óta ismerte a lányt, és tudta Triniről, hogy minden új helyzettől fél, és még sosem volt barátja. Biztos volt benne, hogy kedvenc tanítványa nem tudná hogyan kezelni a helyzetet. Majd idővel. Majd az idő eldönti mi lesz. Gondolta.

Trini délelőtt fél 10-kor kelt fel. Nem volt kedve lemenni, így felhozatta a szobájába a reggeliét, és közben DVD-t nézett. Jól elszórakoztatta a film, de azért néhányszor eszébe jutott, hogy a jégpályán biztos nagyban folyik az edzés, és ott van Evan mester a fiúkkal, és Olivier is. Olivier gondolatára ránézett a rózsára. Megérintette a kezével a virágot és elmosolyodott. Mélázásából kopogás zökkentette ki. Odaszaladt az ajtóhoz és kinyitotta.
- Küldemény Miss. Ryannak. - az ajtóban egy küldönc állt, kezében egy vörös rózsa csokorral, amit átadott Trininek.
- Köszönöm. - szólt Trini a virágokat átvéve és utána visszament. Letette a csokrot az asztalra, és látta, hogy van hozzá egy kártya is. Gyorsan leszedte és elolvasta. „Virág a virágnak. Stanley” Ez állt a kártyán. Trini majdnem elnevette magát. Hát ez óriási, Stanley is kezdi. Gondolta és vízbe tette a virágcsokrot.

A délután vidáman telt, Evan és a 4 srác együtt mentek le a szálloda alagsorába, az uszodába, később csatlakoztak hozzájuk a szüleik, meg a másik csapat. A fiúk szülei itt is maradtak, mert elkísérték a rövidprogramra őket. Együtt vacsoráztak, aztán a többiek visszamentek a másik szállodába. Fél 7-kor lent találkoztak, Evan, Kev és az anyukája, Adam és a szülei, és Trini is, mivel szerette volna látni a versenyt. A fiúk és a szülők mentek egy kocsival, Trini és Evan a másikkal.
A jégpályán rengetegen voltak. Trini és a szülők a sportolók lelátójához mentek, és ott foglaltak helyet, a két fiú és Evan meg hátramentek melegíteni és öltözni.
- Olivier! Csúcsformában vagy?- kérdezte nevetve Evan, mikor összetalálkozott a fiúval.
- Igen, úgy érzem. - mosolygott Olivier.
- Akkor jó. Trini is eljött megnézni Kevinéket. - ejtette el Evan csak úgy mellesleg kacsintás kíséretében ezt az apró kis infót.
- Értem, köszönöm Mr. Lysacek. - mosolygott Olivier. Örült, hogy Trini is látja majd, hogyan korizik.
Trini úgy döntött, kicsit hátramegy körülnézni. Alig tette be a lábát, szembe jött vele széles vigyorral Stanley.
- Köszönöm a rózsákat Stan. Nagyon szépek. - szólt Trini.
- Akárcsak te. Nagyon szívesen. - mosolygott Stanley és ment is tovább. Trini mintha hűvös fuvallatot érzett volna utána, ahogy elhaladt mellette. Kicsit nézelődött, látta Kevint futkosni, Adamot a lábát nyújtani, és Oliviert, aki Briannal beszélgetett, miközben a korcsolyáját fényesítette. Mosolyogva nézte a fiút, Ő nem vette észre. Trini látta rajta, hogy tökéletesen nyugodt, vidám, nevetgél az edzőjével, és alaposan áttörli a korija élét. Aztán Trini visszament, és lassan következett az utolsó csoport. Kevin, Mario, Adam, Stanley, Olivier és Diego, aki egy olasz korcsolyázó, volt a jégre lépés sorrendje.

- Hajrá Kevin!- szólt Trini Kevnek, mert már lent állt a haverjával és Evannal a palánknál.
- Kösz. - Kevinen látszott, hogy nagyon ideges és fél. Sápadt volt, neki ez volt az első versenye, ami nem junior kategória volt. Szinte kiverte a veríték.
- Kevin, nyugi. Nem kell így izgulni. Nincs semmi baj. Tudom, hogy még fiatal vagy, tudom, hogy nehéz egy VB terhe. De nem hoztalak volna, ha nem tudnám, hogy képes vagy jól teljesíteni. - mondta Evan Kevin vállát fogva a palánknál. - Ne feledd, akkor sem fogok haragudni, ha minden ugrást elrontasz.
- Köszönöm mester. Igyekszem nem elrontani. - szólt Kevin, és egy félénk mosoly kíséretében besiklott a pálya közepére.
- Trini menj fel, kérlek. Neked most elméletileg nem lenne szabad idelent lenned. - fordult Evan a lányhoz, mielőtt Kevin elkezdte volna a rövidjét.
- Rendben, megyek már. - mondta Trini, és már szaladt is, nem akart lemaradni semmiről.
- Nagyon izgul? Láttam rajta, még ilyen messziről is. - mondta Kev anyukája.
- Szegény Kev, még sosem láttam ilyen idegesnek. Remélem nem lesz semmi baj. - nézett Trini Kevinre, aki most belekezdett a gyakorlatba. Ahhoz képest, hogy félt, elég jól korizott. Jók voltak a pörgések, lépések, és az ugrásokban is csak kisebb hibákat lehetett látni. Már csak kevés volt hátra, mikor az utolsó flippből elesett. Fenékre esett, de gyorsan felkelt és folytatta. Evan a pálya szélén becsukta a szemét, mikor Kev elesett, de aztán arra gondolt, hogy újonc, és az is szép teljesítmény, hogy újonc létére az utolsó csoportban van.
Trini a kezét a szeme elé kapta, és egy halk - Ne kiáltás hagyta el a száját. Szegény Kevin, ez nagyon rossz lehet.

Miután Kevin lejött a jégről, kicsi csalódottság látszott az arcán, de nem volt elkeseredve.
- Szép volt Kevin, az az egy nem számít. - legyintett Evan, és leültek a pontozáshoz. Kevint még az eséssel együtt is a második helyre sorolták. Trini és a szülők tapsoltak és nevettek. Örültek, hogy második helyen van, még akkor is, ha tudták, hogy hátrébb fog csúszni.
Kevin után Mario jött. Lendületesen kezdett, de aztán egyszer Ő is elesett, egyszer meg letette a kezét. Végül is Kevin mögé, a harmadik helyre került. Most Adam volt soron, Ő is nagyon izgult, de azért nem annyira, mint Kevin.
- Gyerünk Adam, jó leszel. Hajrá! - mondta Evan és Adam besiklott a jégre.
- Hajrá Adam. - mondta halkan Trini. Adamnak nagyon jól ment, a feszültség is feloldódott. Nem rontott ugrást, a forgásokból is csak egyszer lépett ki, egyébként tökéletes volt. Meg is lett az eredménye, első helyre pontozták. Mikor kijött az eredmény, Evan és Adam megölelték egymást, Triniék meg felállva tapsoltak és ujjongtak.

Stanley következett. Mikor elhaladt Trini mellett, felintett neki, és vigyorgott. Trini csak kicsit emelte fel a kezét, visszaintés képpen. Ugyan az volt Trini érzése, mint előző nap, mikor nézte Stanleyt korcsolyázni. Tökéletes, de gépies. Stan arcán nem volt látható semmi, szörnyű fegyelemmel korizott egész végig, és semmit sem rontott el. Mikor aztán a zene elhallgatott, és Stan megállt, a közönség tapsolt és a Stanleynek szurkolók lengették a transzparenseiket. Stan intett egyet-kettőt, aztán lement a jégről.
Na ezt korizza túl Pedoire, Trininek is biztosan tetszett. Ez járt Stanley fejében, mikor meglátta a hatalmas 1-est a neve mellett, ami hirdette helyezését.

Olivier halálos nyugalommal nézte Stan önelégült arcát, már a jégen állva. Teljesen nyugodt volt, biztos volt a dolgában, itt ma nem fog rontani. Lassan azt érezte, hogy eddig próbálta kedvelni, barátnak tekinteni Stant, de mostanában már nem akarta, hogy barátok legyenek. Ha Stan ennyire zárkózott és önelégült, maradjon magának. Olivier is felnézett Trinire, és találkozott a tekintetük, mielőtt bement a jég közepére. Trini bíztató tekintetétől mégjobban érezte, hogy biztos a győzelemben, mikor elkezdte.
Trini egy herceget látott siklani a jégen. Nagyon tetszett neki a program, a tökéletesség, kecsesség és annyi érzelem. Olivier is tökéletesen csinálta végig, de csodálatosan is, nagyon szép volt. Mosolyogva állt meg a jégen a program végén, és integetve siklott kifelé. Trini állva tapsolt és csak úgy csillogott a szeme az örömtől.

- Olivier csodás volt!- örült Brian is tanítványával együtt, és mindketten ugyan azzal a mosollyal mentek a pontozáshoz. Olivier élete legmagasabb pontjait kapta rövid programra. Mikor kiírták, hogy első, szívből nevetett, és Brian is, aztán megölelték egymást, Olivier felkelt a helyéről, és magasba emelt kézzel hirdette, hogy köszöni a tapsot és az elismerést a közönségnek.
Trininek egy hang se jött ki a torkán, de tapsolt és tekintete mindent elárult. Csodálta és imádta ezt a fiút.
Átkozott! Hát mit tegyek még? Stanley az öltözője felé tartott dühösen. Miután bevágta maga mögött az ajtót, beleboxolt egyet, aztán leült.
Evanék szedelőzködni kezdtek, együtt álltak a kijárat előtt és várták Adamot, akit egy kanadai lány tartott fel, mert fényképet készített róla.
Trini vigyorogva figyelte őket és arra gondolt, hogy Adamnak megvan az első rajongója. Aztán meglátta Oliviert és Briant kifelé menni.
- A kocsinál találkozunk Evan mester! - szólt Trini és elindult kifelé.
- Rendben. Megvárlak!- szólt utána Evan.
- Olivier! - kiáltotta Trini a fiú után a lépcső tetejéről. Olivier hátra nézett és mikor meglátta a lányt, megállt.
- Menj Brian mester, mindjárt megyek én is. - mondta a fiú mesterének, Brian tovább ment, de előbb rákacsintott tanítványára. Olivier vigyorgott és visszafordult Trini felé. - Szia!
- Szia!- köszönt a lány is. - Csak annyit szerettem volna mondani, hogy gyönyörűen korcsolyáztál.
- Köszönöm. - mondta Olivier. - Trini, holnap mikor edzel?
- 9-től, miért?
- Mert gondoltam lejövök megnézni. - szólt Olivier.
- Ó, hát jó. Gyere csak. Örülnék. - mondta Trini kicsit lámpalázasan.
- Rendben, akkor holnap találkozunk. - szólt Olivier és egy puszit adott a lány arcára, aztán elindult Brian után. Trini egy pillanatig csak állt és bámult utána.
- Várj!- kiáltotta és elindult Olivier felé.
- Tessék?- fordult meg a fiú. - Mit szeretnél?- Trini nem válaszolt, lábujjhegyre állt, és Ő is adott egy puszit Olivier arcára.
- Jó éjt! - mondta Trini mosolyogva és elment. Olivier nézte Őt, és lassan megérintette arcát, ott ahol Trini megpuszilta.
- Je’t aime. - mondta suttogva franciául, hogy szeretlek.
Stan a lépcsőn ült és végignézte az egész jelenetet. Féltékenység mardosta a lelkét. Gyűlölte mindkettőt. Oliviert teljes elméjével, teljes valójával gyűlölte. Trinit is gyűlölte, de azért, mert nem lehetett az övé. Mióta meglátta a lányt, égető gondolatok jártak az eszében, és ezekbe csaknem beleőrült. Elindult Trini felé.
- Trini! - szólította meg.
- Szia Stan. - köszönt Trini.
- Velem ebédelsz holnap? - kérdezte Stan.
- Sajnálom Stan, de holnap Evannal ebédelek és Barbarával. Még tartunk egy rövid megbeszélést. - mondta Trini.
- Értem, hát jó. - szólt Stan morcosan. - Bezzeg Pedoire-nak nem mondtál nemet. - morogta Stanley, de Trini meghallotta.
- Stanley, akkor épp nem volt más dolgom. Egyébként meg… tetszik nekem. - pirult el kicsit Trini és elindult.
- Miért?- kiáltott utána Stan.
- Nézz magadba Stanley, és rájössz. - Trini ezt már út közben vetette oda Stanleynek és rá sem nézett. Aztán beszállt Evan mellé és elindultak.

Gyűlölöm, és mégis kell nekem. Stanley akarta Trinit. Különös szenvedéllyel vágyott rá, melyet még sosem érzett. Egyik pillanatban úgy érezte akár erőszakkal is megcsókolná. Másik pillanatban meg úgy érezte, nem tudja bántani.
Trini a szobájába érve, fogta a vörös rózsákat, és a szemetesbe hajította. Hiába vagy helyes Stanley Pike, nincs szíved. Ezt gondolta Trini. Úgy aludt el, hogy kezében volt az Oliviertől kapott fehér rózsa. Utolsó gondolata az volt, hogy Olivier és Stanley a tűz és a víz. Teljesen kölünbözőek. Oliviert imádta, Stanley meg egyre ellenszenvesebb lett neki.
Másnap nem nagyon volt ideje semmin sem gondolkodni, 9-kor már edzésen volt. Fél 10 körül már a jégen siklott a különböző elemeket gyakorolva a többi lánnyal. Evan a pálya széléről figyelte két tanítványát. Úgy látta minden rendben van, nem idegesek.
Olivier az egyik lelátón ült, és onnan figyelte Trinit. Ismét varázslatosnak látta a lány mozgását. Kecses és szép angyalszerű volt. Mikor látta, hogy Trini kicsit kijön a jégről pihenni, lement hozzá.
- Szia!- köszönt.
- Szia Olivier!- köszönt Trini is. Ezután beszélgettek, közben sétálgattak a pálya körül, Trini korcsolyában. Főleg a koriról volt szó, Olivier adott még néhány jó tanácsot a lánynak.
- Azt láttam, elég hajlékony vagy. Ezt jól ki lehet használni a korcsolyában. - mondta Olivier.
- Igen, 7 éves korom óta tornázom. - szólt Trini.
- Az elég sok idő. Mutatsz nekem egy hidat? Még sosem láttam élőben, de mindig nagyon tetszett.
- Hát jó, de akkor meg kell fognod a derekam, mert koriban vagyok, és lehet, hogy hátraesem. - szólt Trini.
- Rendben, csak mond, meg mit tegyek.
- Gyere ide elém és fogd meg a derekam. - adta ki az utasítást Trini. Olivier megtette és átjárta egy kellemes bizsergő érzés a testét. Trininek is, de Ő ilyet még sosem érzett, talán csak akkor, mikor Evgeni Plushenko ölelte át a vállát, de az koránt sem volt ilyen intenzív érzés. - Erősen tarts meg. - mondta Trini, és hátradőlt. Mikor a tenyere a földet érte, egy pár másodpercig úgy maradt, aztán lassan visszament. De ezzel a lassúsággal azt érte el, hogy Olivier közben a derekát magához húzta, és miután a lány ismét szembe került vele, teljesen átölelte a derekát, így most csípőtől lefelé teljesen összeért a testük.
- Nagyon szép volt, ügyes vagy. - mondta lassan Olivier, még mindig átölelve Trinit.
- Köszönöm, most már elengedhetsz. - szólt kipirulva Trini. Olivier ahelyett, hogy elengedte volna, közelebb hajolt Trinihez. Ajkuk összeért, megcsókolták egymást és abban a pillanatban Trini is átölelte Oliviert. Mikor a fiú érezte a lány kezét a hátán és a nyakán, még szorosabban ölelte magához. Trini ajkai édesek voltak, úgy érezte sosem kapott még ilyen édesen gyengéd csókot senkitől. A szívük úgy dübörgött, mint még soha. Trini majdnem elájult. Itt áll összeölelkezve és csókolózva a világ leghelyesebb fiújával. Csak arra tudott gondolni, hogy nagyon szereti. Szereti Oliviert.

Nagy nehezen szétváltak és miután egy pillanatra, egymásra néztek, gyengéden átölelték egymást. Így álltak egy darabig, csendben.
- Szeretlek. - suttogta Trini fülébe Oliviert. Trininek kipattantak a behunyva tartott szemei, elmosolyodott és alig hitte el, amit hall.
- Én is szeretlek. - mondta Ő is suttogva. Ekkor Olivier ránézett. Mindketten nevettek egy kicsit, aztán ismét édes csókban forrt össze a szájuk.
- Jó reggelt Mr. Lysacek!- köszönt Trini anyukája Evannak, aki elmélázva és örömteli arccal nézte a két fiatalt a pálya másik végében.
- Jó reggelt Mrs. Ryan! Nem is gondoltam volna, hogy lejön az edzésre is. - szólt Evan, de még mindig arra gondolt, hogy mennyire örül Trini és Olivier boldogságának.
- Igen, úgy gondoltam lejövök, és megnézem a lányomat edzésen. Ma szeretnék vele lenni, és ha tudom bátorítani. - mondta Mrs. Ryan.
- Értem. Biztosan nagyon fog örülni az édesanyjának. - szólt Evan és visszafordult a pálya felé, Barbarát nézte.
- Hol van Trini? Barbarát látom, de Trini?- nézett Evanra Mrs. Ryan.
- Trini ott van a túlsó oldalon a palánkon kívül. Eddig szorgalmasan gyakorolt, adtam neki egy kis pihenőt.
- Ki az a fiú vele?
- Olivier Pedoire. Brian Joubert tanítványa. Mrs. Ryan, valamit tudnia kell. Olivier szereti Trinit. Elmondta nekem, és ahogy az előbb láttam, meg már lehetett sejteni Trinin is, ahogy a fiúra nézett, hogy ez kölcsönös. - mesélte Evan, mire Trini anyukájának tátva maradt a szája.
- Értem. Hát nem is tudom, mit mondjak. Új ez a helyzet nekem, mivel Trini ez idáig még sosem volt szerelmes, hacsak nem egész kicsi korában Evgeni Plushenkoba. - nevetett Mrs. Ryan. Evan is jót nevetett ezen.
- Evgenibe annak idején nagyon sok lány szerelmes volt. Trinit is biztos elbűvölte a jégen nyújtott teljesítménye. De Mrs. Ryan, mivel Trininek még eddig nem volt barátja, neki is új ez a helyzet. Beszéltem Olivierrel és elmondta nekem, hogy őszintén szereti Trinit, tisztességesek a szándékai, és sosem tudná bántani Őt. - mondta Evan.
- Köszönöm Mr. Lysacek, hogy így vigyáz Trinire. - nézett hálás arccal Evanra Mrs. Ryan.
- Én is nagyon szeretem Trinit. Ne vegye rossz néven, de Trini olyan nekem, mintha a soha meg nem született lányom lenne. Rendkívül büszke vagyok rá.
- Ennek örülök.
- Nahát, ott van anyu. - nézett Trini a másik oldalra, Olivier derekát átfogva.
- Evan Lysacek mellett?- kérdezte Olivier Trini vállát átkarolva.
- Igen. Gyere, bemutatlak neki. - mondta Trini és megfogta Olivier kezét, és húzta maga után.
- Szia kislányom!- ment elé Mrs. Ryan, és átölelte lányát.
- Szia anya!- Trini nagyon örült édesanyjának. Olivier kicsit arrébb ácsorgott zavartan. - Anya, had mutassam be neked Olivier Pedoire-t. - nézett Trini Olivierre, mire Ő közelebb lépett és kezet fogott Trini anyukájával.
- Örülök, hogy megismerhetem asszonyom.
- Én is örülök Olivier. - szólt Mrs. Ryan. - Nagyon jól beszél angolul.
- Köszönöm.

Ezután még beszélgettek kicsit, közben Trini visszament gyakorolni. Úgy érezte nincs is teste, olyan könnyen siklott a jégen. Határtalanul boldog volt. Olivier szereti, mostantól boldogan fog élni. Olyan tökéletességgel csinált mindent, mint aki képtelen még csak meginogni is. Úgy érezte, olyan boldog, hogy most már akár nyerni is képes lehet. Sőt nyerni akart, hogy Evan mester, a szülei és most már Olivier is büszke legyen rá. Olivier is ugyan olyan boldog volt. Mióta csak meglátta Trinit, szerette és arra vágyott, hogy a lány is szeresse Őt. És ma kimondta, látja is rajta, nagyon szereti. Igaz nagyon hirtelen és hamar jött ez az egész, de talán így lesz a jó. A legnagyobb szerelmek gyorsan születnek. És Olivier tudta, érezte, hogy az Ő szerelmük igazán nagy.

Evan most már nem csak Barbarát és Trinit figyelte, néha Oliviere is pillantott. Trinin látta, ahogy korcsolyázott, hogy fürdik a boldogságban és az örömben, és ennek szívből örült. Ugyan ezt olvasta ki Olivier tekintetéből is, ahogy a lányt nézte.
Az edzés végeztével visszamentek a hotelba és együtt ebédeltek. Délután kicsit pihentek a szobáikban, Olivier Trininél volt és az ágyon fekve beszélgettek. Fél 6 körül Olivier visszament a saját szobájába, Trini pedig felhozatta a vacsoráját. Verseny előtt mindig egyedül és csendben evett, hogy megnyugodjon, tudjon gondolkodni és mérlegelni. Miután elkészülődött, becsomagolta táskájába a ruháját és korcsolyáját, lement az előtérbe. Olivier odalent ült Brian, Mario és Stephan Lambiel társaságában. Trini kicsit tanácstalanul elindult felé, de aztán a fiú meglátta, felkelt és elé sietett.

- Szia Kicsim!- köszönt neki mosolyogva, és egy puszit adott a szájára.
- Szia!- köszönt Trini is mosolyogva.
- Gyere, ülj le ide hozzánk, amíg nem jön Evan mester. - fogta meg Olivier Trini szabad kezét, és elindultak az asztal felé. - Hoztam közénk egy angyalt. - mondta Olivier a többieknek.
- Szia Trini!- köszönt neki mindenki.
- Jó estét!- ült le Trini Olivier mellé.
- Izgulsz?- kérdezte Brian.
- Egy kicsit, de majd megnyugszom a jégen. - szólt Trini.
- Ez így van. Verseny előtt pokolian idegesek vagyunk, de mikor jégre kerülünk, már minden rendben. - mondta Stephan, a többiek helyeseltek. Még beszélgettek pár percig, aztán megjelent Evan, Barbarával és a szülőkkel. Trini felkelt és odament hozzájuk, miután mindenki sok szerencsét kívánt neki. Olivier is felkelt a helyéről.
- Te is mész?- kérdezte Brian.
- Igen mester, szeretném látni Trini hogyan teljesít. - szólt Olivier.
- Rendben.
- Akkor holnap. - indult el Olivier.
- Olivier!- kiáltott utána Brian, és utána is ment. Olivier megállt és ránézett. - Vigyázz Trinire.
- Persze, hogy vigyázok, de miért mondtad ezt?
- Mert Stanley Pike tegnap óta, még a szokásosnál is furcsább ábrázattal járkál, és úgy tudom Ő is ott lesz ma a lányok versenyén. - mondta Brian. Olivier ideges lett. Orrán mély levegőt vett, elnézett oldalra és csípőre tette a kezét.
- Értem mester. Mindenképp vigyázok rá. - szólt Olivier és Triniék után ment.
- És magadra is vigyázz fiam. - motyogta magában Brian és visszament Stephanékhoz.
Stanley a szobájában ült, és nem ment sehová. Úgy döntött TV-n keresztül nézi meg a lányok rövidprogramját. Nem akarta látni Olivier Pedoire arcát, ezért nem ment ki a csarnokba, mert tudta, hogy biztos ott lesz a francia. Belülről marta a méreg és a tehetetlenség. 7 órakor befészkelte magát az ágyába, kedvenc skót wiskys italával, és nézte a korcsolyázó lányokat.
Trini nagyon örült, hogy Olivier is ott van vele a versenyen. Megnyugodott a fiú karjában. 10 órakor már teljes harci díszben állt a pálya szélén, Oliviert átölelve, nem messze tőle Barbara és Evan mester álltak. Egy szót sem szóltak, mégis tudták mennyire szeretik egymást. Merengésükből Evan hozta vissza őket.

- Trini! Menned kell. - kocogtatta meg a lány vállát Evan.
- Igen, megyek már. - szólt Trini, aztán a bemondó is mondta, hogy kérik az utolsó csoport tagjait a jégre melegíteni. Evan és Olivier a palánk mellett megálltak. Trini Barbarával együtt bement a jégre melegíteni. Barbara, Tánya, Rebeka Johns ír korcsolyázó, Trini, Lisa és Marina Pierot olasz korcsolyázó volt a jégre lépés sorrendje. A melegítés végén Barbara maradt a pályán, a többiek lejöttek.
- Sok sikert!- mondta Trini, mikor elsiklott mellette.
- Köszi. - szólt Barbara.

Trini kijött, felvette élvédőjét és melegítő felsőjét, mert kicsit fázott, és odaállt Olivier mellé, aki rögtön megfogta a kezét. Csendben nézték végig Barbara programját, Evan kicsit járkált a palánk mentén, látszott rajta, hogy a lányok helyett is izgul. Barbara nagyon jól teljesített. Semmit sem rontott el, a lépéssorban egyszer megbotlott, de nem lett semmi gond, aztán még egy piruett és vége is volt. Mosolyogva siklott a kislány lefelé, Evan is mosolyogva várta. Trini és Olivier tapsoltak a közönséggel együtt. Barbarát rögtön első helyre tették. A kislány nagyon örült neki. Utána jött Tánya. Triniék mellett haladt el a jég felé menet, és őszintén, kedvesen rámosolygott Triniékre. Tánya mindig is nagyon mosolygós, vidám természet volt, és ugyan úgy, mint Evgeni Plushenko, senkivel sem volt haragban. Az orosz lány eszelősen jól tudott korizni. Lehetetlenség volt legyőzni, mivel ha bevetette szuper fegyverét, a tripla-tripla kombinációját, amit a lányok közül, csak Ő tudott megcsinálni, képtelenség volt jobbnak lenni nála. Most is ez volt. Miután megugrotta, már tudta mindenki, hogy Ő lesz az első. Tánya után Rebeka jött, aki elég gyengén teljesített, csupán az 5. helyre került a két esése és egy kézletétele után. Most Trinin volt a sor.

- Sok szerencsét! És ne feledd, Croire en la victorier. - mondta Olivier Trininek, mielőtt bement a jégre.
- Ez mit jelent?- kérdezte a lány.
- Azt, hogy higgy a győzelemben. Brian mester mindig ezt mondja nekem, és hiszek is benne. - szólt Olivier és még adott egy csókot Trininek.
- Köszönöm!- mosolygott Trini és belépett a jégre.
- Trini!- szólt Evan, Trini megállt mesterével szemben és megfogta a palánkot. - Csak nyugodtan. Sebesen a végén a lépéssort, nehogy elcsússz a zenétől. Élváltás. - mondta Evan utolsó tanácsként.
- Igen mester.
- Ügyes légy!- szólt Evan, aztán Trini bement a pálya közepére és felvette a kezdőpozíciót. Miután meghallotta az Operaház fantomja nyitányát indító orgonaszót, már nem volt megállás. Ismét érezte, hogy könnyű, hogy lebeg, és visszhangzott a fejében Olivier francia mondata. Olyan magabiztossággal ment bele az ugrásokba, mint Tánya Lovka, és kecsességben ma verhetetlen volt. Egész végig fülig ért a szája, örült, látszott rajta, hogy szereti, amit csinál.
Olivier és Evan hasonló képpen nézték Trinit. Evan megint járkált, de nem volt oka az idegességre. Olivier tudta, hogy nem lesz semmi baj, Trini egyszerűen tökéletes.
A szállodában Stanley, már részegre itta magát, mire Trini következett. Könnyes szemmel, de csodálattal nézte a lányt. Mikor Trini végzett, odamászott a TV elé, és végigsimított a képen, mikor közelről mutatták a lány arcát a pontozásnál. Evan és Olivier ott ültek mellette.
- Első helyre! Első helyre tegyétek!- ordította Stan.
Trini Olivier kezét fogta. A második helyre pontozták, de ennek nagyon is örült. Felkelt és rögtön átölelte Evant, aztán Olivier nyakába ugrott és lementek. Egy VB-n 2. helyre kerülni, az nagyon is jó volt.
- Átkozott bírók!- Stan elhajította a poharát. - És átkozott Pedoire! Mit keres ott? Miért? Mit tettél velem te kis kurva, miért kellessz te nekem? Akkor is enyém leszel, holnap, igen holnap már engem ölelsz majd át, nem Pedoire-t. - Stanley üvöltözött és bedőlt az ágyába.
Trini után még két versenyző volt. Lisa Meyert a bírók valamiért kicsit jobbnak látták, de Marinát már nem. A végén Tánya, Lisa, Trini, Barbara lett a sorrend. Nem voltak elkeseredve, ebből még bármi lehet, és még van 3 nap szombatig. Nyitva áll a lehetőség. Visszamentek a szállodába. Olivier felkísérte Trinit a szobájáig.
- Nagyon ügyes voltál!- mondta Olivier Trini arcát simogatva.
- Köszönöm!- mosolygott Trini.
- Holnap párosok lesznek este, nekik délután van edzés, kimegyünk délelőtt gyakorolni együtt? Valószínű nem lesz kint senki.
- Rendben, ez nagyon jó ötlet. - szólt Trini.
- Akkor, holnap 10-kor találkozunk lent. - mondta Olivier. - Jó éjt!
- Jó éjt!- köszönt Trini és megcsókolták egymást, aztán mentek aludni. Trini boldog volt, de fáradt is. Ahogy lefeküdt az ágyába, rögtön el is aludt. Ugyan így volt Olivier is. Már alig várta a holnapot, hogy együtt korcsolyázhasson angyalkájával.

Másnap reggel Trini olyat tett, amit még soha, kiugrott az ágyából fél 9-kor. Beszáguldott a fürdőszobába, lezuhanyozott, hajat mosott, és felvette világoskék trapéz farmerját, fehér-zöld kapucnis pulcsiját, becsomagolta edzős kék melegítőjét korcsolyája mellé, és lement reggelizni.
Olivier is hasonlóan gyorsan felkelt reggel. Ő is lefürdött, felöltözött sötétkék farmerjába, és fekete Adidas pulcsijába, letette korija mellé, a mesterétől kapott edző ruháját, ami egy fekete nadrágból és egy hosszú ujjú fekete, fehér csíkozott ujjú Holly Hansen hegymászós pólóból állt. Ha tehette mindig ebben edzett, Briannak is volt egy ugyan ilyen pólója, és Ő is abban edzett a versenyek előtt. Mikor lement, meglátta Trinit reggelizni, csatlakozott hozzá.
- Jó reggelt Kicsim!- köszönt neki és puszit adott.
- Jó reggelt Kincsem!- köszönt Trini is.
- Kincsem? Ez tetszik. Aranyos. - mosolygott Olivier.
- Én is szeretem, ha Kicsimnek szólítassz. - mosolygott Trini is. - Sosem volt beceneved?
- Hát kisfiú koromban volt egy, de nagyon utáltam. - fintorgott Olivier.
- Azért elmondod?
- Neked igen. Oli, Olinak becéztek. - nevetett Olivier.
- Oli? De édes. Bár igazad van, ez olyan kisfiús. Nagyon tetszik a neved. Olivier. Olyan tipikus francia név, jó kiejteni. - vigyorgott Trini.
- Aranyos vagy, nekem is tetszik a Te neved. És neked nem volt beceneved?- kérdezte Olivier.
- Nem. Apukám szólított néha másképp, ha poénos kedvében volt.
- És hogyan?

- Apu nagy Mátrix rajongó. Anya szerint lehetséges azért is lettem Trini, mert apu kedvence a Mátrixból Trinity volt. Néha Trinitynek hívott. - nevetett Trini.
- Ez érdekes. Elég ritka név a tiéd. Nekem például legelőször az a régi sorozat jutott eszembe, a Power Ranger, abban is volt egy Trini. - szólt Olivier.
- Igen emlékszem rá, a sárga harcos volt Trini.
Nem sokkal ezután elindultak edzeni. A csarnok teljesen üres volt. Elsőnek mindketten átöltöztek az egymással szemközti öltözőkben. Trini felvette a kék melegítőjét, és egy fehér bő pólót. Olivier meg a fekete nadrágot és Holly Hansen pólót. Együtt mentek le a jéghez.
- Brian Joubertnek is volt egy ilyen pólója nem?- Nézte Trini a fekete-fehér ujjú pólót.
- Igen volt. Tőle kaptam ezt. Ha tehetem, mindig ebben edzek, mert szerencsét hoz. - mondta Olivier.

Együtt koriztak kicsit, ugráltak, pörögtek, és nagyon sokat álltak csak összeölelkezve és csókolózva, viccelődtek. Nagyon jól érezték magukat.
Stanley arra ébredt, hogy sürgősen könnyítenie kell magán. Kirohant a mosdóba, aztán másnapos, fájó fejjel kóválygott vissza a szobájába. Leült az egyik fotelba, aztán mikor kicsit kitisztult a feje, úgy döntött, lemegy edzeni, most úgy sincs senki a pályán. Nem akarta hagyni, hogy Olivier legyen a világbajnok. Összeszedte magát és elindult. Stanley szokása az volt, hogy mielőtt jégre lépett volna, előtte felmászott a lelátók legtetejére, és a legfelső sorban leült és elmélázott egy kicsit. Most is így tett, leült fent és a jégre nézett. Azt hitte a szeme is kiesik, mikor látta, hogy a pályán egy lány és egy fiú siklik egymás felé. Felismerte kik azok rögtön. Stan előredőlt és figyelt.

Trini és Olivier sprinteltek egymás felé, közben nevettek, és mikor elérték egymást, összeölelkeztek , körbeforogtak együtt és ismét már sokadszorra megcsókolták egymást.
Stanleynek ökölbe szorult a keze, és belerúgott az előtte lévő székbe.
- Mi volt ez?- kérdezte Trini Oliviertől és riadt tekintettel nézett körül. Stan lejjebb húzódott a székben, azért nem láthatták. Olivier is körülnézett.
- Szerintem csak valami leesett. Nincs itt senki. - simogatta meg Trini hátát Olivier.
- Jól van. Egyszerre axell? - kérdezte vigyorogva Trini.
- Rendben, gyere. - nekiindultak mindketten a pálya széle felé. - Most!- kiáltotta Olivier és egyszerre ugrottak a levegőbe Trinivel. Simán kipörögték a három fordulatot és együtt érkeztek le a jégre
- Sikerült! - nevetett Trini és ismét átölelte Oliviert.
- Je’t aime Trini. - kiáltotta Olivier, hogy a csarnok is beleremegett.
- I love you Olivier! - kiáltotta Trini is, és jót nevettek, aztán korcsolyáztak tovább.
Stanleynek leesett az ökölbe szorult keze a térdéről. Teljesen meglepődött. Becsapva és legyőzve érezte magát. Arról nem volt szó, hogy Olivier bele is szeret a lányba! Méghozzá sikerült is magába bolondítania a lányt. Hát ez nem igaz. Stan úgy érezte, akár puszta kézzel is megölné Oliviert. Tovább nézte őket. Idegesítette a szerelmes nevetésük, az ömlengésük, de csak nézte őket.
Pityegés hallatszott, és Oliviernek csörgött a telefonja.
- Igen?- vette fel. - Brian mester…Most?...Jól van, megyek…Indulok. - tette le a telefont.
- Mi az?- kérdezte Trini.
- Kicsim nekem vissza kell mennem. Brian mester most hívott, hogy részt kell vennem egy fotózáson. És ez nagyon fontos szerinte, úgyhogy vissza kell mennem a szállodába.
- Értem. Ne aggódj, én még gyakorlok egy kicsit, aztán visszamegyek Taxival. - simogatta meg Olivier arcát Trini.
- Rendben, vigyázz magadra. Imádlak!- adott egy puszit Olivier Trininek és elment. Trini nézett egy kicsit utána, aztán odasiklott a zene lejátszó számítógéphez, keresett egy picit, és megtalálta a saját kűr zenéjét. Bekapcsolta és elkorcsolyázta egyszer a programot.
Stanley hallott és látott mindent. Remek lehetőségnek tartotta ezt. Elborult az agya, és lerohant az öltözőkhöz. Nem sokkal később megjelent Trini, bement az öltözőbe, letusolt és éppen fehér bugyijában, meg pólójában ment vissza öltözni, mikor Stan kivágta az ajtót, és beugrott rajta.
- Stanley! Nem tudsz kopogni?!- Trini nagyon megijedt, és maga elé kapta a törölközőjét. - Éppen öltözöm, menj ki.
- Csend!- kiáltotta Stan, mire Trini ijedtében a falhoz ugrott. - Eszemben sincs kimenni.
- Na de Stan, ez…
- Hallgass!- üvöltött rá Stanley. Trini már sejtette, hogy valami baj van. Stanleynek szinte lángolt a szeme, nagyon megijedt ettől szegény lány. - Olyan gyönyörű vagy. - mondta Stan és elindult Trini felé.
- Ne Stanley! Térj észhez!- visította Trini, és megpróbált elfutni, de Stan megfogta a kezét és visszarántotta a falhoz.
- Most vagyok normális! Hogy is engedhettem, hogy Pedoire csak egy ujjal is hozzád érjen…
- Olivier szeret, és én is Őt!- kiabálta Trini és már annyira félt, hogy sírva fakadt.
- Nem érdekel! Te csak az enyém lehetsz! Most nincs itt, hogy megvédjen. - mondta Stan és odanyomta Trinit a falhoz.
- Ne Stan, kérlek!- zokogta Trini. Stanley azonban túl volt már azon, hogy meghassa a lány könyörgése. Ahol csak érte csókolta Trinit, közben fogva tartotta és letépte róla a fehér pólót.
- Stanley engedj el, ne bánts!- sikította Trini sírva.

Olivier már fél úton járt a szálloda felé, mire eszébe jutott, hogy az öltözőben hagyta a szoba kulcsát és az akkreditációs kártyáját. Gyorsan visszafordult, és közben nagyon rossz érzés fogta el. Mikor visszaért, berohant a csarnokba és futva indult el az öltözők felé. A folyosóra érve furcsa hangokra lett figyelmes. Sírás, sőt zokogás, furcsa csattanások és egy férfi hangja. Mi folyik itt? Olivier lassan közelítette meg Trini öltözőjét, benézett a félig nyitva lévő ajtón, és amit látott attól egy pillanatra kővé vált. Trini fehérneműben állt a falhoz szorítva, sírt és a szája sarkából vékony csíkban szivárgott a vér. Stanley a szájával a lány testére tapadt.
- Stanley hagyj!- Kérte már sokadszorra Trini.
- Ordíthatsz. Kiabálhatsz. Úgy sem hall senki. - röhögött Stan és arcon vágta Trinit, a lány feje nekiütődött a falhoz és elájult. Oliviert mintha villámcsapás érte volna, mint egy oroszlán, úgy vetette magát Stanleyre.
- Stanley!- kiáltotta és leszedte a lányról Stant. Utána ahol csak érte ütötte, verte és kiabált. - Miért tetted ezt? Te átkozott! Te disznó! Soha többé nem érsz hozzá! Soha!- Olivier addig verte Stanleyt, mire nem volt teljesen véres az arca, és Trini nem szólt neki.
- Olivier!- nyögte ki halkan Trini a földön fekve. - Ne öld meg, nem viselném el, ha börtönbe kerülnél. Nem éri meg.
- Trini. - ment oda Olivier barátnőjéhez, letérdelt mellé, és átölelte. Stanley kihasználta az időt, és elrohant.
- Olivier. Megmentetted az életem. - sírt Trini.
- Jaj Kicsim, nem lett volna szabad egyedül hagynom téged. - Olivier is majdnem elsírta magát.
- Nem lehetsz mindig mellettem. Nagyon szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek. Gyere, menjünk vissza a szállodába, pihenned kell. - Olivier felöltöztette Trinit és visszamentek a hotelba. Ölben vitte fel a lányt a szobájába, és tette le az ágyra.
- Így. Pihenj egy kicsit, itt maradok veled. - Mondta Olivier. Trini kis idő múlva elaludt. Olivier szerzett jeget, vizes kendővel lemosta Trini arcát, ellátta a sebeit. Ott ült az alvó Trini mellett, a lány kezét fogva és el sem merte képzelni, mi lett volna, ha később ér vissza. Legszívesebben megölte volna Stanleyt. Valakinek tudnia kell erről. Valakit be kell avatnia, el kell mondania, mert megőrül. De kit? Kinek mondhatná el?

- Brian mester. - mondta ki hangosan. Lassan elengedte Trini kezét, halkan kiment a szobából, bezárta az ajtót, és felrohant mestere szobájához.
- Olivier hol jártál? A fotózás…- kezdte Brian
- Pokolba a fotózással. - mondta Olivier.
- Mi a baj?- Brian látta, hogy valami nagyon nincs rendben.
- Nagy baj van. Gyere velem Brian mester, mutatok valamit. - mondta Olivier és elindultak. Brian bezárta az ajtaját és tanítványa után ment. Csendben mentek Trini szobájáig, csak akkor szólalt meg Brian, mikor meglátta Trinit.
- Úr Isten! Mi történt vele?- nézett Brian Olivierre.
- Brian mester, Stanley… Stanley Pike megpróbálta megerőszkolni. - Olivier közel állt egy ideg összeroppanáshoz, és elkezdett sírni.
- És mi történt?- fogta át tanítványa vállát Brian.
- Időben értem vissza. Még nem történt komolyabb baj, megvertem, megvertem Stanleyt, Ő elfutott, utána visszajöttünk.
- Értem. Akkor mondhatni szerencsénk volt. - mondta Brian. - Ki tud még róla?
- Senki más.
- Evannak tudnia kell. Neki muszáj, Trini a szeme fénye. - szólt Brian, Olivier bólintott. - Maradj itt, idehozom. - Brian felment Evanhoz.
- Brian, hát Te? Mi a baj?- nézett elkomolyodva Evan Brian baljós arcára, és nagyon rossz előérzete támadt.
- Evan velem kell jönnöd Trinihez.
- Trinihez?- kérdezte Evan, de közben elindultak. - Miért? Mi van Trinivel?- kérdezősködött Evan aggódva.
- Megtudod, ha ott leszünk. - mondta Brian.
- Brian, mi ez az egész?- Evan egész végig kérdezgette Briant, de az nem válaszolt neki. Akkor szólalt meg először, mielőtt bementek volna a lány szobájába.
- Evan erősnek kell lenned. - mondta komolyan Brian.
- Engedj be!- szólt Evan és berohant a szobába. Mikor meglátta Trinit, megtorpant, egy pillanatig nézte, aztán hirtelen elfordult, az arca elé kapta kezét, sóhajtott, és lassan visszafordult. - Mi történt vele?- kérdezte. Brian kezdte el mondani, Olivier pedig folytatta és elmesélte az egészet, úgy ahogy volt. Mikor befejezte a szobára csend ült.
- Orvost kell hívnunk hozzá, tudnunk kell, hogy nincs-e valami komolyabb baja. - szólt Evan. Mikor Brian telefonált, Trini felébredt.

- Hogy vagy?- kérdezte Olivier.
- Jobban. Csak fáj mindenem. - mondta rekedt hangon Trini.
- Hívtunk hozzád orvost, Ő tudni fogja, mit kell tenni. - mondta Evan. Trini ezután elmesélte mi is történt egész pontosan.
- Olivier megmentette az életemet. - nézett szerelmére Trini.
- Az én egész életem is odaadnám neked. - szólt Olivier. Kopogás hallatszott.
- Megjött az orvos. - Szólt Brian, és beengedte. A doktor megkérte a férfiakat, hogy menjenek át az előszobába, amíg Ő vizsgálja Trinit.
- Nincs komoly baj, egy-két helyen kisebb zúzódás, de hamar elmúlik majd. Fiatalember idejében érkezett. - fordult Olivierhez az orvos, aztán el is ment.
- Trini azt hiszem, talán az lenne a legjobb, ha szólnánk a mamádnak és hazautaznátok. Otthon hamarább meggyógyulsz. - mondta Evan.
- Nem mester, én itt akarok maradni Olivierrel és versenyezni is szeretnék. - ült fel az ágyában Trini.
- De Trini Evannak igaza van, egy ilyen súlyos sokk…- kezdte Brian.
- Az lenne súlyos sokk, ha nem versenyezhetnék. Evan mester ne fosszon meg az álmomtól. Én világbajnok akarok lenni. - kérte Trini. - És Oliviert is szeretném látni holnap, vele szeretnék maradni.
- Hát jó. De akkor holnap estig nem mozdulhatsz ki az ágyadból. - parancsolt rá Evan.
- Igen Trini és valaki mindig lesz veled. Természetesen én a legtöbbet, csak holnap délelőtt edzés miatt nem lehetek itt. - szólt Olivier.
- Igazad van Olivier. - mondta Brian. - Valakinek mindig itt kell lennie, vigyáznunk kell rá, nehogy Stanley újra próbálkozzon.
- Igen, nem tudhatjuk mire képes Pike. - mondta Evan. - Most hol lehet?
- Nem tudom. Elrohant, miután elvertem. - szólt Olivier.
- Nem hiszem, hogy itt lenne a hotelben. Tudja, hogy itt keresnénk a leghamarább. - mondta Brian.
- Megyek, megkérdezem az edzőjét. - szólt Evan és indult is. Út közben azon járt az esze, hogy mindenképp megtudja, hol lehet Pike. - Jó estét Michael!

- Jó estét Evan! Mit tehetek érted?- kérdezte Michael, Stan edzője az ajtóban állva.
- Nem tudod véletlenül, hol lehet a tanítványod?- kérdezte Evan.
- Ha nincs a szobájában, akkor nem tudom. - mondta Michael.
- Szólnál, ha visszajött? Feltétlenül beszélnem kell vele. - szólt Evan és visszaindult.
- Szólok!- kiáltott utána Michael, és becsukta ajtaját.
Közben Trininek felhozatták a vacsorát.
- Nem tudja, a szobájában meg nincs. - mondta Evan.
- Erre számítani lehetett. - szólt Brian. Olivier el nem engedte Trini kezét, mióta felébredt és elment az orvos. Most segített neki enni.
- Figyeljetek! Én azt mondom, ne tudjanak erről többen. Hatalmas aggódás lenne csak belőle. - mondta Evan.
- Egyet értek mester. És én sem akarom, hogy sajnáljanak. - szólt Trini.
- Ezért beosztjuk, hogy ki lesz mikor Trinivel. - mondta Evan.
- Én mindig mellette maradok. - nézett fel Olivier.
- Rendben. - szólt Evan.
- Neked holnap edzés van délelőtt. Evan, ha figyelsz a fiúra, a tieid mellett is, akkor leszek én addig Trinivel. - mondta Brian.
- Figyelek rá. - bólogatott Evan.
- Különben sem kell annyira figyelni rá, tudja a dolgát. - nézett Brian büszkén tanítványára.
- Akkor ezt meg is beszéltük. - szólt Evan. A két mester lassan távozott is. Olivier és Trini összebújva nézték a TV-t. Így aludtak el. Trini végképp megnyugodott a fiú karjaiban. Tudta, amíg Olivier mellette van, nem eshet baja. Olivier is nyugodt volt. Soha senkinek nem fogja hagyni, hogy bántsa ezt a lányt.

Reggel kopogásra ébredtek, mindketten kicsit összerezzentek. Olivier ránézett Trinire, aztán lassan odament az ajtóhoz. Mindketten ugyan arra gondoltak, mi van, ha Stanley az?
- Ki az?- kérdezte Olivier.
- Én vagyok az Brian. - mondta franciául Brian. Olivier megkönnyebbülten ajtót nyitott. - Ezek szerint nem néztél ma még órát?
- Még nem. - nézett Olivier hirtelen a faliórára, ami 8 órát mutatott.
- Menj, zuhanyozz le, öltözz át és irány az edzés. Evanékkal mész ma. - mondta Brian. - Én meg itt maradok Trinivel.
Olivier elbúcsúzott a lánytól, biztosította, hogy siet vissza, aztán elment.
- Köszönöm, hogy itt marad velem. - nézett Trini Brianra, aki leült az egyik fotelba.
- Nagyon szívesen. Értetek teszem. Olivier nagyon szeret téged, ezért vigyázok arra, akit szeret. - szólt Brian.
- Meséljen a családjáról. Persze, csak ha nem vagyok tolakodó. - élénkült fel Trini.
- Nem vagy az. Gondoltam, hogy kérni fogod, ezért hoztam is pár képet róluk, ami mindig nálam van. - adta át a fényképeket Brian Trininek. Többnyire a gyerekek voltak rajta, de aztán az utolsó, egy teljes családi kép volt. Mind az öten korcsolyában álltak a jégen, Brian és Timinja álltak egymást átölelve, a három gyerek meg előttük guggolt, középen a kislány, két szélén meg a fiúk. A két fiú, Alain és Gregory nagyon hasonlított apjukra. Még sokkal jobban, mint Olivier. A kislány, Laure meg az édesanyjára hasonlított nagyon.
- Nagyon szép a családja. - nézte a képet Trini. - Gyönyörű a felesége. Sokszor láttam versenyeken, mindig is nagyon szép nő volt.
- Igen. Timinja gyönyörű asszony. Végtelenül kedves és türelmes, mindig nagyon szerettem és szeretni is fogom. - mosolygott Brian.

- Miért nem jöttek el a VB-re?- kérdezte Trini.
- Most van Franciaországban az országos GP. Timinja oda vitte el Lauret és Alaint. Szerettek volna jönni, mindig elkísérték velem Oliviert az összes versenyére, de ez most közbejött. Gregory jöhetett volna csak velem, de mivel Ő még túl kicsi, most a nagyszüleivel van. Nagyon hiányoznak nekem. - fejezte be Brian.
- Megértem. És Olivierhez hogy viszonyulnak?
- Ó, nagyon szeretik Őt. Alain és Olivier nagyon jó barátok, együtt edzenek, mindig azt mondják, olyan, mintha Olivier a bátyjuk lenne. Timinja is nagyon szereti, főleg mióta Olivier szülei elváltak. Anyja elköltözött, és csupán csak az ünnepekkor találkozik vele.
- Igen, ezt mesélte. Nagyon rossz lehet. - mondta Trini.
- Nagyon. Azóta Timinja szinte anyja helyett anyja lett. Komolyan mondom, Olivier többet van nálunk, mint otthon. - nevetett Brian. Egész délelőtt nagyon jól elbeszélgettek, Brian sokat mesélt a versenyekről, a családjáról, Evgenivel való barátságáról. Még azt is elmondta, hogyan mentették meg Evgeni feleségét, Tányát a fanatikus rajongóktól.
-… akkor nagyon féltünk, vajon mi is lehet Tányával. Evgeni egyfolytában oda akart menni.

Alig tudtuk visszatartani, a rendőrök meg még sehol sem voltak. - mesélte Brian. - Aztán az én Timinjám kitalálta, hogy csapjunk zajt figyelem elterelésként, addig Zhenya ki tudja hozni talán Tányát. És végül is sikerült is neki. Ezután már minden jó volt.
- Húha. Izgalmas történet. Hallottam valamit erről, de nem sokat. Így most már tudom mi is történt igazából. - mondta Trini.
Olivier a pályán gyakorolt Adammal, Kevinnel és Marioval. Evan és Lambiel nézte őket.
- Olivier, hol lehet Stanley?- kérdezte Mario.
- Nem tudom. - morogta Olivier. Magában hozzátette: Ha tudnám, már nem lenne szabadlábon.

- Mi van veled? Ma valahogy olyan komor vagy, és észrevettem, hogy elég sokszor pásztázod végig a lelátókat. Szólt Mario. Olivier a kesztyűjével babrált. Tényleg nézte a lelátókat, figyelte, hátha valahol ott van Stanley.
- Kicsit aggódom. Nem vagyok ma túl jól.
- Estére remélem jól leszel. Én nem nyerhetek. De szeretném, ha Te lennél a világbajnok. - ütögette meg Mario Olivier hátát, és elkorcsolyázott. Én a világbajnok? Nem is gondoltam rá már mióta. De igen, erre kell koncentrálnom. Világbajnok akarok lenni, hogy Trini büszke legyen rám. Ezt gondolta Olivier, és gyakorolt tovább.
Stanley tegnap óta nem evett semmit, nem aludt semmit. Még mindig véres képével járta kómásan az utcákat. Nem gondolt semmire sem, csak ment, amerre a lába vitte. A délelőtt folyamán leült egy padra, és most kezdett neki derengeni minden. A verseny…Győzni akarok…fehér ruha…hosszú barna haj…Trini…Trini és Olivier a jégen együtt…az öltöző, Trini a falnál sírva…Olivier Pedoire ver. Ezek mind átfutottak Stan agyán. Előredőlt, és kezébe temette arcát.

- Mit tettem?- sóhajtotta.
- Nézz magadba Stanley, és megérted. - Trini odavetett mondata jutott eszébe. Most magába nézett. A VB! Győznie kell! Elhatározta, hogy visszamegy, és addig nem fogja senki Őt látni, míg este a pályára nem lép. A verseny után majd ráér a többivel foglakozni. De most a győzelem a legfontosabb. Stanley megszállott volt, és elindult vissza.
- Nem vagy éhes?- kérdezte Brian.
- De már nagyon. - szólt Trini.
- Hozok ennivalót. - mondta Brian és lement. - Zárd be az ajtót.
Olivier épp Briannal együtt ért vissza Trini szobájához.
- Olivier!- Trini arcán látszott a megkönnyebbülés és az öröm. Olivier átölelte Trinit.
- Hiányoztál. - szólt Olivier.
- Te is nekem. - mondta Trini.
- Hogy ment az edzés?- kérdezte Brian.
- A szokásos, minden rendben ment. - mondta Olivier.
- Jó akkor én most el is megyek. Este fél 7-kor találkozunk. - szólt Brian, és elment.
- Nem unatkoztál?- kérdezte Olivier.
- Egyáltalán nem. Sok jó és érdekes történetet hallottam Briantól.
- Akkor jó. Hogy érzed magad?
- Nagyon jól. Már kutya bajom. Teljesen jól vagyok. - szólt Trini.
- Örülök. - mosolygott Olivier. Egész délután együtt voltak, aztán este eljött a készülődés, és az indulás. Lent találkoztak, Trini Olivierrel és Briannal ment. A pályán meg Adam és Kevin szüleivel volt. Direkt úgy szervezték, hogy sose legyen egyedül. Nyugodtan ült a szülők körében, nem is gondolt Stanleyre.

Olivier és Brian együtt álltak lent a palánknál. Olivier a verseny miatt nyugodt volt, de figyelt is. Sűrűn felnézett Trinire, és mikor látta, hogy a lány vidám, mosolyog, akkor megnyugodott.
- Olivier ne aggódj miatta. Ott biztonságban van. - mondta Brian.
- Rendben.
Evan is figyelt. Közben odasétált Brianékhoz.
- Semmi hír Pike-ról? Itt van egyáltalán?- kérdezte.
- Nem tudjuk, nem tudja senki, nem látták. - mondta Brian.
Stanley a pályára vezető függöny mögött állt. Látta Oliviert és Briant, velük Lysaceket és a tanítványait.
Jött az utolsó csoport. Mikor behívták a jégre melegíteni a résztvevőket, Stan is bement.
Trini mikor meglátta, hogy ott van, elkomolyodott és egy pillanatra félelem járta át, ami aztán gyűlöletté vált.
Olivier látta Stant, egyelőre nem vett róla tudomást. Megvárta mi fog kisülni ebből az egészből.
Evan és Brian mérgesen néztek rá. Miután lejöttek a pályáról, Stan maradt bent kezdőnek.
- Láttátok?- lépett oda Olivier az edzőkhöz.
- Igen. - morogták kórusban.
- Ne törődj vele, győzd le. Ez legyen a Te bosszúd. Így verd meg. - mondta Brian.
- Rendben. Ezt fogom tenni.

Stanley korcsolyázott. Üres volt a feje, a tekintete, csak korcsolyázott. De azt hibátlanul. Az első helyre került. Amint megkapta a pontokat, el is ment hátra. Utána Kevin jött, aki 2. helyre került, aztán hátracsúszott a 3. -ra, mert Adam lett a 2. Mario a 4. helyen állt, mikor jött Olivier. Teljesen nyugodt volt. Trini intett neki, mosolygott, és utána bement a pályára. Most már nem csak a VB címért ment. Stanley porig alázása is ott lebegett a szeme előtt.
Akik látták Oliviert korcsolyázni, úgy érezhették, ilyen varázslatot még nem tapasztaltak. Olivier száguldott, repült az ugrásoknál, tökéletes és gyönyörű volt az egész. A program végeztével leült a pontozáshoz Brian mesterével, és szívből mosolygott.
Mindenki feszülten várt a pontokra. Most eldől ki is lesz a világbajnok. Trini az alsó ajkába harapott és összekulcsolta az ujjait, nagyon izgult. Aztán jöttek a pontok. Ahogy megjelentek a képernyőn és utána a hatalmas ezüstszínű egyes szám, Olivier és Brian megölelték egymást, Evan tapsolt és mosolygott, csakúgy, mint mellette Kevin és Adam meg Mario és Lambiel. Trini felpattant a helyéről, nevetett, tapsolt, ugrált, nagyon boldog volt.

Stanley hátul lehajtotta a fejét. Bement az öltözőjébe, gyorsan átöltözött és egy rövid levelet írt. Kifelé menet egyetlen szó nélkül az edzője kezébe nyomta a papírt, és vissza se nézve elviharzott. Michael egy darabig csodálkozva nézett utána, aztán elolvasta a levelet, amelyben ez volt: „Tegnap hibát követtem el. Nem tudok együtt élni vele. Képtelen voltam nyerni is. Elmegyek, ne keress, soha többé nem hall rólam senki. Visszaléptem, nem leszek 2.” Ennyi volt benne.

Olivier Trinit ölelve állt lent a díjkiosztó előtt. Brian is ott volt, és Evan is Adammal, mivel a fiú 3. lett. Nem beszéltek, de mind nagyon örültek.
- Biztos itt maradsz? Nemsokára Pike is idejön. - mondta Olivier.
- Nem félek tőle. Itt maradok veled. - szólt Trini és egymásra mosolyogtak.
- Na jön is, ott az edzője. - mutatott Olivier Michael felé, aki a levéllel a kezében odarohant Evanhoz.
- Evan, hívd ide Kevint. Ő lett a 3. és Adam a 2. - mondta és átadta a levelet neki. Evan elolvasta és szó nélkül elment Kevinért. Michael megmutatta a levelet a szervezőknek, tudatván velük, hogy változás történt. Mire a díjátadás elkezdődött, már mindenki tudta, hogy Stanley lelépett.
- Minden valószínűség szerint megijedt. Megbánta, és megijedt. - szólt Evan.
- Jobb is így. Talán újraértékeli az életét, megváltozik. - mondta Trini.
- Jól jönne neki a változás. - szólt Olivier, aztán elkezdődött a ceremónia.
- 2020 világbajnokságán a 3. helyezett Kevin Hyper. - mondta a bemondó. Kevin mosolyogva tett egy kört a pályán, integetett, közben a közönség tapsolt. Kevin fellépett a 3. fokra a dobogón.
- A 2. helyezett Adam Mine. - Adam is körbekorcsolyázott, integetett, és felállt a 2. helyre.
- És a 2020-as év világ bajnoka Olivier Pedoire. - Olivier elengedte Trini kezét, és bement a pályára. Miután Ő is integetett, miközben a közönség tombolt, kezet fogott Adammal és Kevinnel, és fellépett a dobogó legfelső fokára. Behozták az érmeket, miután Olivier nyakába akasztották, Ő puszit lehelt rá, aztán levette és körbemutatta. Ezután megkapták a virágcsokrokat is. Elkezdődött a Francia himnusz, és közben lassan felhúzták a zászlókat is. Olivier kicsit sírt is a himnusz alatt. Nagyon örült, boldog volt, mégiscsak sikerült, mégis világbajnok lett.

Trini büszkeséggel és szeretettel állt Evan és Brian között. Ő is nagyon örült, hogy Olivier győzött. De örült a két barátjának is, Kevinnek és Adamnak.
Evan is rendkívül büszke volt a tanoncaira. Mindkét fiú nagyon fiatal volt még. Ennyi idősen ilyen magasra jutni… ez fantasztikus. És micsoda sikerek várnak még rájuk.
Miután lejöttek, szedelőzködtek és nevetgélve mentek vissza a szállodába. Ott koccintottak a sikerekre, aztán kicsit buliztak is. Trini és Olivier egy kis ünneplés után felmentek a fiú szobájába.
- Ez szinte hihetetlen. Alig hiszem el. - mondta Olivier az ágyán ülve. Trini ott ült vele szemben, és a fiú arcát simogatta.

- Nagyon büszke vagyok rád Olivier. Gyönyörűen korcsolyáztál.
- Világ bajnok vagyok, ez annyira fantasztikus.
- Odalent téged ünnepelnek. Nem akarsz inkább te is velük lenni?- kérdezte Trini.
- Nem. Én a barátnőmmel akarok lenni. Itt akarok lenni. Veled. - húzódott közelebb Olivier Trinihez. Átölelték egymást, és szenvedélyesen csókolózta. Olivier lassan hanyatt fektette Trinit, aztán ránézett, Trini megsimogatta megint a fiú arcát, és bólintott, Olivier kérdő tekintetét látva.
- Nem félek. - szólt suttogva. Olivier kicsit elmosolyodott, és aztán levette a pólóját, és újra megcsókolta Trinit. Egyre mohóbban, gyorsabban csókolták egymást, Olivier levette Trini felsőjét is, és simogatta a lány bőrét. Trinit átjárta a reszketés, ahogy érezte a fiú kezét a bőrén. Olivier Trini nyakától haladt lefelé a lány felsőtestén, csókokkal elborítva. A nadrágjához érve, lassan kikapcsolta az övet, kigombolta, lehúzta a zipzárt, és kicsit megemelve a lány csípőjét, levette róla a farmert. Miközben levette, Trini felült, és Ő is kikapcsolta Olivier övét. Elkezdte lehúzni a fiúról a nadrágot, de egy kis segítségre szorult, Olivier besegített neki. Ezen picit nevettek, de mikor Olivier farmerja is a szőnyegre került, ismét lefeküdtek az ágyra. Mindketten végigsimítottak a másik minden apró porcikáján. Kicsit később a maradék ruha is lekerült róluk. A fiú is és a lány is szinte reszkettek egymás karjaiban a vágytól. Apró kényeztetések, aztán Olivier szépen lassan rásimult Trinire. A lehető legszorosabban ölelték át egymást, arcuk egymást érintette, sóhajok, mámoros érzés. Trini behunyta a szemét. Nem gondolt már semmire, csak arra, hogy ilyen boldog még sosem volt. Olivier is ugyan erre gondolt. Egymásranéztek, mosolyogtak.
- Imádlak Kicsim. - suttogta Olivier.
- Én is téged. - szólt Trini, aztán Olivier Trini vállára hajtotta a fejét, pihentek. Átölelve egymást aludtak el, és teljesen nyugodtak voltak. Egy gyönyörű élményt éltek át együtt, egy gyönyörű estén.
Reggel Olivier ébredt fel hamarább. Nem mozdult, csak nézte a karjaiban alvó lányt, akit annyira szeretett, mint senkit sem a világon. Megcirógatta kicsit Trini arcát és haját, mire Ő is felébredt.
- Nem akartalak felkelteni. - mondta Olivier.
- Nem baj. Így jó az ébredés. - vigyorgott Trini.
- Hogy aludtál?
- Olyan jól, mint még soha. - Trini is megsimogatta Olivier arcát.
- Gyönyörű vagy. Nagyon szeretlek. - szólt Olivier.
- Én is nagyon szeretlek.

Még feküdtek egy kicsit az ágyban, aztán Trininek edzésre kellett mennie. Este volt a lányok originálja. Lent álltak az előcsarnokban, várták Evan Lysaceket és Barbarát, mikor Tánya Lovka ment el előttük sírva, egy nagy utazó ládát húzva maga mögött. Triniék csodálkozva néztek utána. Amint kiért az ajtón, megjelent Evan és Barbara.
- Evan mester! Hová ment Tánya?- kérdezte Trini.
- Tányának haza kellett mennie. Meghalt az öccse. - szólt Evan szomorúan.
- Szegény lány. - mondta Olivier.
- Igen. Tegnap este a fiú autóbaleset áldozata lett, és Tánya úgy döntött hazamegy. Nem is akart részt venni a versenyen. - mondta Evan.
- Megértem. Így én is képtelen lennék korcsolyázni. - szólt Trini. - Na, de neked most az a dolgod, hogy megfogd Lisa Meyert. - szólt Evan, és indultak is edzeni. Trininek csak estére jutott eszébe, hogy ha ma hibátlan kűrt fut, Ő lehet a világbajnok. Ennek ellenére nem izgult túlságosan, csak ahogy szokott. Egész nap vele volt Olivier, és ennek nagyon örült. Este is együtt álltak a pálya szélén, Trini már a csodás fehér ruhájában.
- Kicsim, gyönyörű vagy! Ne izgulj, nagyon jó leszel. - mondta Olivier.
- Köszönöm, hogy bíztatsz. - nézett a fiú szemébe Trini.
- Gyertek lányok, melegítés. - jött oda Evan, aztán Trini és Barbara bementek a pályára.

A délután folyamán Trini apukája is megérkezett, így most együtt ült a feleségével a lelátón, és figyelték lányukat. Lisa, Barbara, Rebeka, Trini, Marina volt a jégre lépés sorrendje. Lisa a jégen maradt, a többiek lejöttek. Trini kicsit idegesen állt Olivier mellett. Lisa nagyon szépen korcsolyázott, mikor is a végére elfáradt, és elesett az axellből. Mindenki meglepődött, még maga Lisa is. Nem hitte senki, hogy ez meg fog történni. A program végeztével így is az első helyre került, de kérdés volt, meddig. Barbara nagyon ügyes volt, és nem rontott. Trini és Olivier nézték a kislányt a pontozás közben.
- Szerinted?- kérdezte Trini.
- Szerintem első. - mondta Olivier. És igaza is lett, mivel pillanatok múlva kiírták a helyezést. Barbara ugrált, nevetett, sikított, és átölelte Evant, aki szintén nagyon örült. Rebeka nem volt ellenfél, csak 3. lett. Most Trinin volt a sor. Bent állt már a jégen, és egyik kezével Evan kezét, másikkal Olivier kezét fogta.
- Trini, ez most innentől kezdve csak rajtad múlik. Képes vagy nyerni. Tudom. - szólt Evan, Trini bólintott, és mestere hátrébb lépett.
- Croire en la victorier! Most ezerszer jobban higgy benne. Szeretlek. - mondta Olivier, és elengedte a lány kezét. Trini besiklott a középpályára. Szíve a torkában dobogott. Mikor meghallotta Enya hangján a „May it be”-t, felemelte a kezét, a fehér ruhaujj hátracsúszott, aztán leengedte, és elindult. Elkezdődött. Trini semmit sem érzékelt, semmire sem gondolt, csak a zenét hallotta, és a jeget látta. Mosolygott, úgy korizott mint még soha.

Olivier ismét azt az angyalt látta, akit álmában, akit először, és akit imádott. Minden mozdulatát átélte Ő is a programnak, és a szíve mélyén érezte, nem lesz semmi baj.
Evan csak nézte kedvencét, és arra gondolt, sosem látta még ilyen kiegyensúlyozottnak. Még az Ő edzői szeme sem talált semmi hibát a programban.
Ez a 4 perc örökkévalóságnak tűnt, de mikor vége lett, Trini úgy érezte, és a közönség is, hogy nagyon rövid idő volt. Trini boldogan, nevetve vetette magát Olivier karjaiba a palánknál.
- Ez tökéletes volt!- jött oda Evan is.
- Hát most én is úgy érzem. - szólt Trini, aztán következett a pontozás. Mindenki feszülten várta a pontokat és a helyezést. Végül aztán…
- Első! Első hely!- kiáltotta Evan.
- Világ bajnok vagy Trini!- szólt Olivier.
- Úr Isten! Nem hiszem el!- Trini csak ennyit tudott mondani, és sírva fakadt. Hárman mentek le, Trini is lassan megnyugodott, de öröme most érte el a határtalanságot. Úgy érezte repülni is képes volna. Még hátra volt Marina, Ő az 5. lett.
Triniék lent álltak, várták, hogy elkezdődjön a díjátadó. Barbara, Evan, Olivier és Trini együtt ácsorogtak lent, közben lejöttek Trini szülei is.
- Trinity!- kiáltotta Mr. Ryan, és átölelte lányát.
- Apa!
- Lányom, nagyon büszkék vagyunk rád. Csodálatos voltál, nagyon szép ez a ruha is.
- Köszönöm apa. Nagyon hiányoztál. - mosolygott Trini. Olivier figyelte a kis családot. Látta, hogy Trini nagyon hasonlít anyukájára, de a szemét apukájától örökölte.
Elkezdődött a díjátadási ceremónia. Lisa bement fellépett a 3. fokra, ugyan így tett Barbara is, csak a másodikra.
- És a 2020-as év női világbajnoka… Trini Ryan!- mondta a bemondó. Trini még egyszer ránézett Olivierre, aztán besiklott. A közönség tombolt, Trini integetett, és aztán felállt a dobogó legfelső fokára. Ahogy megállt odafent, különleges érzés fogta el. Nem lehet elmagyarázni, egyszerre volt boldog, elégedett és büszke, és nagyon örült is. Mikor a nyakába akasztották az arany érmet, megérintette, nézte, és Ő is a szájához emelte. Aztán elkezdődött a himnusz. Nézte a hatalmas zászlót, amint lassan felvonják, és nagyon meghatódott. Sírt, de csak némán potyogtak a könnyei. Odalent Olivier, Evan és a szülők mind különbözően néztek Trinire, de egy érzés közös volt bennük. Mindannyian nagyon büszkék voltak a lányra. Olivier gyönyörűnek látta, a fehér ruhában álló, hosszú barna hajú lányt, aki a barátnője volt. Trini tökéletes volt, úgy érezte neki, nem kell senki már, mindig ezzel a lánnyal akar lenni.
Evan mindkét lányra büszke volt. Barbarára is, de Trinire jobban. Trini megmondta, hogy győzni akar, és most sikerült neki. 20 évesen világbajnok lett, mindig is erre vágyott, Evan nagyon örült a legkedvesebb tanítványa sikerének.

A szülei, hát ők persze szintén büszkék voltak lányukra.
Trini álma valóra vált. Amit még otthon álmodott, most megtestesült. Állt a dobogó tetején, nyakában az arannyal, kezében virágcsokor, sírt, fehérség mindenütt, de még látta azt a négy embert a bal oldalán, akiket nagyon szeretett. Evan mesternek nem okozott csalódást, a szülein látszott az elégedettség. És ott volt Olivier is, akinek az az édes mosoly volt az arcán, amivel rá, Trinire tudott csak nézni.

De ott volt Stanley is. Igaz, ezt senki sem tudta. Stan a lelátók legfelső sorából nézte végig a versenyt, és most a ceremóniát is. Nézte a fehér ruhás angyalt, aztán még a himnusz vége előtt kiment. Arra gondolt, szörnyű dolgot követett el, szívből kívánta a lány boldogságát. A hűvös éjszakában, lassan haladt a hidak felé. Stanleyt soha nem látták többé.
Triniék hazafelé menet, és utána is nagyon vígan voltak. Jót buliztak, aztán mivel mindenki eléggé fáradt volt, aludni mentek.
Vasárnap volt a záró gála. Délelőtt mindenki gyakorolt a gálára. Az összes győztes ott volt. Mivel Trininek nem volt kifejezett gála ruhája, a fehér kosztümjében lépett fel délután.
- Na de mester! Mégis mit adjak elő?- kérdezte a lány korcsolyában állva.
- Lássuk csak. - Evan gondolkodott. - Az őszi gálaszámod? Elég szépen csináltad, ehhez a ruhához még jól is menne.
- A Roxette dalra?- kérdezte Trini.
- Igen, a Wish I could fly-ra.
- Hát jó. Az egy jó szám, még tudom is a koreográfiáját. Akkor az lesz.
- Menj, akkor most próbálsz. - szólt Evan és odalépett a számítógépesekhez, megmondani a számot. Addig Trini bement a jégre Olivier mellé.
- Mit adsz elő?- kérdezte a fiú.
- Egy Roxette számra fogok parádézni. - nevetett Trini.
- A világbajnok parádézik. Én is Roxette dalt választottam.
- Tényleg? Melyiket?- kérdezte Trini.
- Listen to your heardt. - szólt Olivier. - Nagyon szeretem.
- Én a Wish I could fly-t. Nekem az a kedvencem.
- Szinte az összes számuk jó. - szólt Olivier. - Figyelj csak! Nem adunk elő valamit közösen is? A Joyride-ra.
- Ez nagyon jó ötlet! - szólt Trini.
- Aha. Valami normál cuccban. Sima farmer, meg póló is megteszi. - mondta Olivier.
- Majd még megbeszéljük, mennem kell. - Trini meghallotta a zenéjét, és gyorsan elkezdte a progiját.
- Wish I could fly. Repülök veled angyalom. - motyogta magában Olivier a pálya szélére húzódva, és onnan nézte Trinit. Mikor elsiklott előtte a lány, mindig mosolyogtak egymásra.
A többi győztes és dobogós is végignézte. Evan arra gondolt, csodás lesz majd nézni Trinit este sötétben, a fehér ruhájában, és a megvilágításban. Nagyon szép látványt fog nyújtani.
A gyakorlás végén, ebéd előtt betanulták a finálé koreográfiáját is. Nem is kellett sokszor elpróbálni, mert az ittlévők egytől egyig mind rendkívül jó korizók voltak, és gyorsan megjegyezték.

- Kicsim, akkor mi délután próbálunk. - mondta Olivier.
- Jól van. De először szerintem menjünk vissza a hotelba, és válasszuk ki a ruhákat. - mondta Trini.
- Igazad van. Jobb úgy próbálni, hogy tudod miben leszel. - mosolygott Olivier. Így is tettek, visszamentek és Trini ruhájával kezdték a válogatást. Elég sokat nézegették a ruhákat, mire Olivier összeállított neki valamit.
- Szerintem ez lesz jó. Vedd fel, had lássam rajtad.
- Jó. - Trini bólintott és átöltözött. Olivier egy sötétkék oldalzsebes trapéz farmert és egy sárga-fehér virágos szűk pólót választott Trininek, ami még kicsit át is látszott.
- Úr Isten Kicsim! Egyszerűen tökéletes, bombázó vagy. - nézett merően Trinire Olivier.
- Ugyan már.
- Dehogy is nem. Most legszívesebben leszaggatnám rólad, lesöpörném az ágyról a ruhákat, és nem mondom, mit tennék. - vigyorgott Olivier hamiskásan, Trini meg jót nevetett rajta. A következő pillanatban Olivier felpattant a fotelből, odament Trinihez, átölelte és heves szenvedéllyel megcsókolta.
- Hű Kincsem! Nagyon szenvedélyes vagy ma. - mosolygott Trini.
- Imádlak! Ha lenne elég idő, megtenném, amit mondtam az előbb.
- De jó is lenne. - sóhajtott Trini. - Na de most menjünk át hozzád, és válogassunk neked is ruhát.
- Rendben. - szólt Olivier és már indultak is. Ugyan úgy kipakolták Olivier ruháit is az ágyra, mint az előbb Triniét.
- Én úgy hiszem ezzel a nadrággal, és ezzel a fekete pólóval lennél jó. - mutatott Trini egy ugyan olyan kék farmer nadrágra, amilyen az övé is volt, a nadrág elején volt egy-két világosabb vonal, és egy fekete bő pólóra, aminek a nyak és ujj varrásánál kék cérnát használtak.
- Rendben, akkor így leszek. - nézett végig Olivier a ruhákon. Elpakoltak és mentek gyakorolni. Jó kis koreográfiát találtak ki a Joyride-ra. Vicces és látványos volt.
- Tudod az elején, arra gondolok, hogy én állok bent középen, Te elsiklasz előttem, integetsz a „hello” résznél, és mikor azt éneklik „come on join a joyride” akkor hívogass a kezeddel, és én megyek. - mondta Olivier.
- Ez nagyon jó. És onnantól kezdve együtt korizunk. - mondta Trini.
- Igen, onnantól kezdve együtt.
Egész délután szorgosan gyakoroltak, zenével, zene nélkül, egy-egy részt többször is ismételve. Estére kész lett a program. Visszamentek, és elkészülődtek a gálára.
- Hol jártatok egész délután?- kérdezte Evan, mikor látta őket visszatérni. - Briannal kerestünk titeket.
- Lesz egy közös gálaszámunk mester, arra gyakoroltunk. - mondta Trini.
- Az nagyon jó.
- Miért kerestek minket?- kérdezte Olivier.
- Mert a média kíváncsi rátok, szemet szúrt nekik, hogy mindig együtt vagytok. És mivel titeket nem találtak, minket faggattak. - mondta Evan.
- Értem. - szólt Trini.
- Mi nem mondtunk nekik semmit, de készüljetek fel rá, hogy a gálán elszabadul a pokol. - szólt Evan, aztán elküldte őket készülődni.

Olivier hamarább kész lett, mint gondolta. Volt még egy fél órája az indulásig. Pillantása az éjjeli szekrényen lévő kis gyűrűre esett. Trini felejtette ott egyik este. Csak ezt az egy gyűrűt hordta, amely ugyan olyan volt, mint a filmben az Egy Gyűrű, csak ezüstből. Olivier kezébe vette a kis gyűrűt. Trinire gondolt, ahogy mosolyog rá, és arra, hogy sosem szeretett még senkit ennyire, és nem is fog. Gondolkodott, és döntött. Ha nem tud Trini nélkül élni, nem is akar, mindig vele szeretne lenni, feleségül kell vennie. De hát, ez nem is volt kérdés. Persze, hogy elveszi feleségül álmai asszonyát. Magához vett egy kis pénzt és lement a szálloda ékszerboltjába, vitte magával Trini gyűrűjét is. 10 perc múlva kezében egy kicsi kék dobozkával lépett ki az üzlet ajtaján. Visszament a szobájába, betette a Joyride-os farmerja zsebébe a dobozt, összepakolt és már ment is lefelé, mert idő volt.

Trini már lent várt, Evannal, Barbarával, Kevinnel és Adammal. Brian és Olivier együtt csatlakoztak hozzájuk. Két autóval mentek a pályáig. Ott már rengetegen voltak, tódultak befelé a nézők. Ők hátramentek és felöltöztek az egyéni gálaprogramjukhoz. Trini befonta a haját, gálára normálisan kinéző frizurával akart menni. Elvégre világbajnok volt. Aztán kiment a jég mellé mesteréhez. Kis idő múlva valaki hátulról átölelte derekát.
- Gyönyörű vagy Kicsim. - mondta a fülébe Olivier. Trini mosolyogva megfordult és megcsókolta a fiút.
- A Te ruhád is szép. Nagyon csini vagy. - szólt Trini. Olivier Brian Joubert egyik gálaruháját viselte. Sima fekete nadrág és kék ezüstösen csillogó póló, ezüst övvel.
- Ez az egy ruhája jó rám Brian mesternek. Nagyon tetszett nekem mindig. 2004-ben viselte a gálákon. - mondta Olivier.
- Igen, emlékszem rá, és a VB gálán Seal Love’s divine számára korcsolyázott.
- Így igaz. - jött oda Brian mosolyogva. - Ez a ruha szerencsét hozott nekem. Én is nagyon szerettem.
Először Trini került sorra. Mosolyogva korizott, most már nem volt tétje, csak felszabadultan, lazán siklott. Olivier követte a szemével.
- Nagyon ügyes. - mondta Brian. - Hasonlít Timinjára.
- Úgy gondolod? Rám meg azt mondják, nagyon hasonlítok rád mester. - szólt Olivier.
- Hát igen.
- Tehát ha én rád, Trini meg a feleségedre hasonlít, akkor tökéletesen összeillünk.
- Így van. De mit akarsz ezzel mondani?- nézett Brian tanítványára.
- Brian mester. Feleségül fogom kérni Trinit. Itt, a közös gálaszámunk után, ha a műsorvezető odajön hozzánk a mikrofonnal. - mondta Olivier. Ezen a gálán ugyanis az volt a szokás, hogy minden résztvevőhöz intéztek néhány kérdést még a jégen a programja után. Most Trinit kérdezgette a műsorvezető a zenéjéről.
- Olivier, sok sikert! Gratulálok az elhatározásodhoz. Én is VB-n kértem meg Timinja kezét. - mondta Brian.
- Tudom mester. - mosolygott Olivier.
- Trini, hogyhogy ezt a zenét választottad? Hiszen ez egy elég régi szám. - kérdezte a műsorvezető.
- Igen, tudom, de nekem tetszik a zenéje. Könnyen koreografálható.
- Milyen érzés világbajnoknak lenni?
- Hát azt nem lehet elmondani. Nagyon boldog vagyok. - mosolygott Trini, aztán lejött a jégről.
- Csodálatos voltál. - fogta meg a lány kezét Olivier.
- Köszönöm. Szaladok átöltözni. - mosolygott Trini és gyorsan hátraszaladt. Most a páros győztes gálázott, utánuk jött Olivier. Trini pont akkor ért vissza, mikor a fiú belépett a jégre. Odaállt Brian és Evan mellé.
- Ez lesz a közös fellépő ruha?- nézett végig Evan Trinin.
- Igen, Olivier választotta ki nekem. - szólt Trini.
- Hát van izlése. - nevetett Brian, aztán a többiek is nevetni kezdtek.

Olivier elkezdte a gáláját. Ő is egész végig mosolygott, nyugodt volt, minden rendben zajlott. Trini elámult, mikor látta, hogy a közönség soraiban szinte másodpercenként több száz vaku villan Olivier egy-egy mozdulatánál. Nagyon szerették Őt, közönségkedvenc volt, ez biztos.
Olivier amint lejött, adott egy puszit Trininek aztán szaladt is átöltözni. Csak a jégtáncosok győztese volt már hátra, aztán jött az Ő közös produkciójuk. Miután felöltözött, még egyszer megnézte a gyűrűt, aztán dobozostul zsebre tette, és bezipzározta a zsebét, nehogy kiessen. Már végeztek a jégtáncosok, mire visszaért.
- Most mi jövünk. - mosolygott rá Trini.
- Igen. Jó lesz veled korizni. - mosolygott Olivier is, aztán kéz a kézben beléptek a jégre.
Olivier leült a pálya közepére, Trini kicsit arrébb állt tőle. Aztán mikor elindult az ének a „hello” szóra intett Oliviernek, miközben elsiklott előtte, és aztán hívogatta. Olivier rögtön felpattant, és Trini után száguldott, megfogta a derekát, megpörgette, és utána már együtt koriztak. Egész végig fülig ért a szájuk, le sem vették egymásról a szemüket. Mindegyik ugrás tökéletesen egyszerre volt. Nagyon látványos lett az egész.
Evan és Brian elismerve nézték őket, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen jó programot tudtak kitalálni.

Az utolsó forgás után a két fiatal összeölelkezett, és megcsókolták egymást, aztán nevettek. A közönség tombolt, nagyon tetszett nekik az előadás.
- Nagyon ügyes voltál. - szólt Olivier.
- Te is!- mosolygott Trini, miközben már feléjük tartott a műsorvezető.
- Trini Ryan és Olivier Pedoire!- harsogta. - Hogy jött ez az ötlet, hogy közösen adjatok elő valamit?
- Hát mivel nem sok olyat lehet látni, mikor egyéni versenyzők egy program erejéig együtt korcsolyáznak, ezért gondoltuk feldobjuk egy kicsit a gálát. - válaszolta Trini.
- Na meg hát mindketten világbajnokok vagyunk. - mosolygott Olivier.
- Azért szerintem más is van a dologban. - mosolygott hamiskásan a műsorvezető. - Mostanában nagyon sokszor lehet titeket együtt látni, és az előadásotok végén is szép volt az a csók. Erre mit válaszoltok?
- A találgatás helyes. Hétfőn, mikor megláttam Trinit, azt hiszem első látásra beleszerettem. - mondta Olivier.
- Nekem sem kellett sok idő hozzá. Én is nagyon szeretem Oliviert. - szólt Trini.
- Tehát akkor együtt vagytok.
- Szeretnék itt mindenki előtt feltenni egy kérdést Trininek. - kérte Olivier.
- Rajta, hallgatjuk. - szólt a műsorvezető, Trini meg bólintott. Olivier fél térdre ereszkedett Trini előtt, közben elővette a zsebéből a dobozkát, és egy sóhaj kíséretében kinyitotta és Trini felé nyújtotta. A lány lélegzete elállt, nagyon meglepődött.
- Trini! Tudom, hogy még nagyon korai és nagyon hírtelen is jött ez az egész. De szeretném, ha tudnád, hogy nem tudok nélküled élni. Szeretlek. Hozzám jössz feleségül?- kérdezte Olivier. Az egészet hallotta mindenki. Trini csak bámult le rá. Pillanatig fel sem fogta, mi történik vele. Szinte végigpörögtek az agyában az elmúlt hét eseményei. Aztán lassan letérdelt Olivierrel szemben, megfogta a fiú kezét, a szemébe nézett.
- Igen!- mondta ki a választ, és ezt is hallotta mindenki. Abban a pillanatban, mintha bomba robbant volna a közönség soraiban. Hatalmas volt az üdvrivalgás, az éljenzés. Olivier elmosolyodott, és Trini ujjára húzta a gyűrűt. Gyönyörű szép ékszer volt. Arany karika, fehéren csillogó kövekkel körberakva. Lassan felkeltek a jégről, és ismét megcsókolták egymást. A közönség még mindig dübörgött, tapsoltak, tomboltak.
Evan és Brian is rendkívül boldog volt tanítványaikat nézve.
- Te tudtad, hogy mire készül?- kérdezte Evan.
- Igen, elmondta nekem a gála előtt. - mosolygott Brian. Evan tudta, hogy ez mivel fog járni. Valószínűleg elveszíti Trinit, mert Ő Olivierrel megy majd. Sajnálta, de ugyan akkor örült, hogy legkedvesebb tanítványa megtalálta az igazit.
Trini és Olivier egymás derekát átfogva jöttek lefelé a jégről.
- Gratulálok!- ment oda Evan és megölelte Trinit. Brian Oliviert ölelte át, aztán cseréltek. Már nem volt hátra más, csak a finálé. Minden fellépő kapott egy kék baseball sapkát a fejére, és kezdődött az utolsó előadás. Minden tökéletesen zajlott. Trini és Olivier egész végig szárnyaltak, Ők ugrottak a legmagasabbra és pörögtek a leggyorsabban. A végén még jó párszor körbementek a pályán, aztán lementek a jégről.

Trini pár hét múlva Olivier után ment Franciaországba, és ott éltek boldogan. Trini álma valóra vált. Világbajnok lett. És nemsokára már Európa bajnok is. De még ezeknél is jobb volt, hogy megtalálta Oliviert. Örökké együtt maradtak.


Thalion: Elnézést a korcsolya imádatomért, aki nem szereti, lehet nem is ért belőle részleteket. És bocsánat a három kedvenc korcsolyázómtól, Evgeni Plushenkotól, Brian Jouberttől és Evan Lysacektől, hogy belekevertem őket ebbe. De ők a kedvenceim.