Csalódás

Minden reggel reménnyel ébredtem,
A szívemben titkon reméltem valamit.
Minden múló perccel jobban éreztem,
Hogy talán megtaláltam az igazit.

Úgy tűnt, végre valóra válhat
A régóta dédelgetett álmom.
Úgy tűnt, végre rátaláltam arra,
Akire e világon legjobban vágyom.

Éjt nappallá téve sóvárogrtam érte,
Csukott szemmel is őt láttam magam előtt.
Azt hittem, ő is ugyanezt érezte
És ez adott nekem végig erőt.

De naív voltam és nem vettem észre,
Hogy minden, amit teszek, sajnos fölösleges.
Bármire képes lettem volna érte,
Feláldoztam volna akár az életemet.

Végül az álom lassan szertefoszlott,
Egy világ omlott össze bennem.
Egy világ, melyben boldog vagyok,
Melyet képzeletben felépítettem.

Csak egy év elteltével jöttem rá,
Hogy valójában mindent elrontottam.
Nem tehettem volna őt boldoggá,
Ezt az egészet csupán én akartam.

Már minden próbálkozás hiábavaló,
Hisz nem foglakozik velem többé.
Ő már egy régen elfutott hajó,
De én várni fogok rá örökké.