Csilla verse egykori szerelméhez...

Attól, mert nem beszélsz rólam, még nem vagyok halott,
Élek, és félek, és egyedül vagyok.
Látom, hogy kék az ég, s érzem a szelet,
De már semmi sem jó, mint régen veled.
Attól, hogy sírok, még nem vagyok gyenge,
Élvezed, hogy kínzol, és ebbe halok bele.
Szorít az idő, bár tudom elkéstem,
Egy hónap van még, és meghal bennem minden.
Meghal bennem minden, és bárcsak én is meghalnék,
Felvágott erekkel az ágyadon feküdnék.
Te benyitnál csendesen, és észrevennél engem,
Így megtudnád talán, hogy mi voltál nekem.