Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A "" kifejezés eredménye:
10 841-10 850 megjelenítése a(z) 21 811 elemből.
Amikor a lágy őszi szellő
A karjaiban ringat,
S amikor az erdőben a fák közt
Árad egy hűs illat,
Amikor a tó csillogó tükrében
A te arcodat látom,
Te vagy...
A karjaiban ringat,
S amikor az erdőben a fák közt
Árad egy hűs illat,
Amikor a tó csillogó tükrében
A te arcodat látom,
Te vagy...
Zord fagyottá meredt a világ
Ablakra csipkét rajzol a jégvirág
Szikrázón virít a fákra fagyott dér
Haldokló világnak fehér szemfedél ...
Ablakra csipkét rajzol a jégvirág
Szikrázón virít a fákra fagyott dér
Haldokló világnak fehér szemfedél ...
Mert tudta, nem mindenkinek elég az, ha engedelmesen szeretve dolgozik érte valaki... az embereknek izgalom kell és változatosság. S most legnagyobb meglepetésére nem tudta betörni ezt a legutóbbi lényt, aki hozzá került, pedig tudta, sose vágyott nagy tisztelet övezné, ha meg tudná tenni, sőt eszméletlen mennyiségű ereje származna belőle...
Beküldte: tundy ,
2007-02-20 00:00:00
|
Fantasy
Kócos, fekete haja az égnek meredt. Zöld szemei voltak, s szemüveget viselt. A haja egy pontban a homlokát takarta, mintha rejtegetni próbált volna valamit. Közepes termetű volt, és elég kisportoltnak látszott. De volt valami szomorúság körülötte. Sok rossz dolog történhetett körülötte, ha ezt magában hordozza.
Aztán a férfi megmozdult, majd ő is ugyanúgy, mint a reggel Jack elővarázsolt egy széket...
Aztán a férfi megmozdult, majd ő is ugyanúgy, mint a reggel Jack elővarázsolt egy széket...
Az idő gyorsan száll, és én nem tudok lépést tartani vele. Mindig megállok és hátranézek, majd a szép emlékek előtörnek elborítva elmémet és nem értem, hogy miért nem állt meg akkor az idő, amikor boldog voltam. Amikor ott voltam nem biztos, hogy mindig tudtam, hogy boldog vagyok, de így visszatekintve az emlékek mind megszépülnek, túlságosan is. És azt veszem észre, hogy sírás környékez, de mégse tudnak előtörni azok a fránya könnycseppek...
Leveszi rólam a bugyit, végre! Elé tárul a csupasz vénuszdombom és rózsaszín, nedvtől elázott rózsám. Ujjával kezdi el simogatni a nedves ajkakat, szétválasztja őket, majd vissza. Érzem, hogy csiklómat keresi. Ahogy megtalálja a kicsit megduzzadt gyöngyszemet, nyelvével elkezdi izgatni azt. Megborzongok, és halkan felnyögök...
A mélybe engedtem, szívem kulcsát,
S azt már a sötét pokol rejti,
Elrejtettem a sok tört darabját,
Mit többé nem talál meg senki...
S azt már a sötét pokol rejti,
Elrejtettem a sok tört darabját,
Mit többé nem talál meg senki...
Nem zúg a szél
csak bennem tombol
valami fékezhetetlen vad,
aki nem dorombol-
széttépni jött...
csak bennem tombol
valami fékezhetetlen vad,
aki nem dorombol-
széttépni jött...