A "" kifejezés eredménye:

Miért foszt meg a sors
attól akit szeretek??
Hiánya felemészt, hisz
nem lehet most mellettem! ...

Nézem, ahogy táncolsz,
Nézem, ahogy nézel,
Nézem, és most láttam
Fejlett szépérzékkel:
Te vagy, akit vártam...

...Aztán már csak a sírod áll,
Emléked idővel a ködbe száll.
De lelked soha nem nyugszik meg,
Mert a Sátán a bűnbe vezetett.

Az őrület bogara rágja agyát
Úgy érzi felesküdött ellene a világ
Mindennel baja van, s megleli a hibát
Csak ellenséget lát, nem létezik barát ...

Naptárt késve hirtelen jött a tél
Csontig ható hideggel süvölt a szél

Tegnapig azt hittük, az ősz itt ragad
Esővel hozva ránk marasztaló sár hadat ...

- Jézusom!- A kiáltás a saját torkából tört elő, erre ébredt fel. - Mi van velem? - Ez az éjszaka teljesen megrémítette már. Ránézett a lányára, és egy kicsit megnyugodott. De vajon miért lett nyugodtabb, hogy látta? Hiszen mi baja történhetett volna? Ott volt mellette. Mégis szorongást érzett...

Későn találkoztak. Bár évekkel azelőtt, egyikük még sokkal inkább tejbepapit evett, mint sültoldalast, hát nem volt választása az életnek. Cserébe sütött a nap. Úgy szikrázott és ragyogott, nyarat rajzolva a télbe, hogy mindenki természeti katasztrófától rettegett. S ők megnyugodtak: „biztosan az idő bolondított csak meg”...