A "" kifejezés eredménye:

Keserű a magány
De mégis vágyom rá
Menekülök előle?
Vagy én szaladok felé,

Életem ebből áll:
Menekülés és magány
Félek mindentől talán
Vagy csak...

Ünnepeljen mindeki,
Ha én itt vagyok
Azt akarom, táncoljanak
Kicsik és nagyok...

Tönkre tettél, megbántottál,
Elfeledtél, eljátszottál.
Szívem kettéhasítottad,
Boldogságom elrontottad...

Világ boszorkánykonyháját kavarja a szél
Álnok, bosszantó port fújva szét
Tisztul a világ, szenved a táj
Az ember bőre viszket, szeme fáj ...

Esik az eső
Kopog a tető
Fázik a gyerek
Mélán pityereg ...

Bosszankodva lépett egyet előre, majdnem leesett a lépcsőn, de az utolsó pillanatban megkapaszkodott a korlátban. Káromkodva fordult meg, és közben érezte, ahogy a vállán cipelt irattáska súlya megszűnt. Odakapott, és nem volt meg a táska. Villámgyorsan körülnézett, és kiszúrta a kis csirkefogót, egy manhattani jellegzetes utcagyereket. Utánaeredt, és rendszeres futó révén hamar elkapta. Mint egy rongybábut, úgy fordította maga felé a rémült kölyköt.
- Kisöreg, ez régi trükk. Add...

Bulcsú már semmit sem értett. A lány átment egy másik szobába, és a férfi nézte, hogyan távozik. Még csak most csapott belé a felismerés. A ház, a szobák, a bútorok mind-mind a megtévesztésig hasonlított a régi lakásukra. Az emlékek a felszínre törtek. A külvilág egyre szűnt körülötte. Mindenre, amire ránézett, azonnal eszébe juttatott valami elfeledetnek hitt dolgot.
Hangtalanul Bulcsú mögé osont valaki, kezét a vállára tette. A férfi megfordult a tengelye körül. Egyszerűen nem...

A gondolattól is felfordult a gyomra a vécén ülés közben, hogy valaki esetleg tudhat a magánéletében, a saját kis világában történő dolgokról. Vajon mi lenne, ha kinyitnának benne egy ablakot? Mi törne a felszínre? Forró és heves érzelmek, vágy az elmúlt dolgok után, áhítozás a boldogságra, és rengeteg, rengeteg várakozás! Ez az, amit soha nem mutat meg a világnak. Higgyék csak azt, hogy egy flegma, gúnyosan mosolygó gyászhuszár, aki a fél világgal lefeküdne. Inkább, mint hogy tisztában...

A barátság egy apró szikra
Mely talán lángra lobban
Az igaz barát ritka
De hinned kell a jobban...

A szívnek nincsen hangja,
Néha mégis megdobban,
S valakinek magát odaadja,
Kiért belül forró láng lobban...