--

1.

Nem zúg a szél
csak bennem tombol
valami fékezhetetlen vad,
aki nem dorombol-
széttépni jött.

Nem hallatszik pisszenés se,
mégis üvölt a csend-
bennem sikolt valami őrült
könyörög és eseng.
Miért nem hallja más?

2.

Apró pontokként suhanó
nyúló árnyak
az emberek mögött
tétován megállnak
álmaik romjait ölelve.

Az ablaküveg hidegen
simul arcomhoz,
lassú cseppek peregnek rajta.
Magányos harcomhoz
honnan merítsem erőm?

3.

Homályosuló tekintetemben
összefolyt képek peregnek,
az utcán az árnyak
lágyan ölelnek
megfeketedett, feledett szíveket.

Nem hallatszik nesz-
a csendbe üvöltök,
már néma a bennem zaklatott.
Észrevétlen török
össze, mint az álmok az úton.

Simogat a jeges szél
lehelletem a levegőt kavarja,
a lámpa fényében árnyékom
velem dől a nedves, penészes avarba.
Messzi ablak mögött magányos alak figyel.

2007.