A mélybe engedtem, szívem kulcsát,
S azt már a sötét pokol rejti,
Elrejtettem a sok tört darabját,
Mit többé nem talál meg senki.
Lelkem bilincseit levetettem,
Már nincs ami visszahúz a mélybe,
Az emlékeid örökre eltemettem,
S neved kiáltom a végtelenségbe.
Átkozom a sötét éjjeleket,
Mikor miattad könnyezet szemem,
Gyűlölöm szerelmes szívemet,
Mert te lettél a végzetem.
Nem tűrőm, hogy a fájdalom sebeket véssen,
Nem fogom szívem másnak odaadni,
Hogy ez többé meg ne történjen,
Örökre nálad fog maradni...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...