Amikor a lágy szellő...

Amikor a lágy őszi szellő
A karjaiban ringat,
S amikor az erdőben a fák közt
Árad egy hűs illat,
Amikor a tó csillogó tükrében
A te arcodat látom,
Te vagy az a földi angyal,
Ki őrized az álmom.

Amikor a ragyogó fehér hó
Nevetésed visszaveri,
Amikor a csupasz fákat
Látom elmosolyodni,
Amikor a hervadó virágok
Víg táncot járnak,
Fülembe súgod lágy hangon,
Szeretlek, imádlak!

Mikor a fáradt nap sugarai
Tőlünk búcsút vesznek,
S szelíden mosolyogva
Nekünk integetnek,
Mikor az ezüstszín éjszaka
Leplét ránk borítja,
Szorosan megöleljük egymást,
S testünket a holdfény betakarja.