A "" kifejezés eredménye:

Értő szemmel nézett rám, és mosoly jelent meg a szája sarkában. Egyetlen pillanatra csak, egyetlen pillanatig tartott kiolvasnom a szeméből, hogy tudja, hogy tudom, és hogy jól tudom. Én vagyok az, aki tudja. A mosoly és a pillantás elenyészett a kocsi gyér világítása alatt. A szerelvény megállt. A nő bemondta a Kossuth teret. Halál a vigyor maradékával a szája sarkában felállt, és kisétált a világba...

Mikenak már kicsit késő volt fékezni, így már készült arra, hogy felkenődik a sziklára. Az ütközés viszont elmaradt. Érezte, hogy a bokor ágai kissé összekarcolják az arcát, és elszakítják ruháit, de a várt ütközés elmaradt. Miután sikerült kiverekednie magát a bokor fogságából körülnézett. Egy sötét barlangszerűségben találta magát...

Álmodom én is, a szél fülembe suttogja boldog a pillanatokat. Nagyot nyújtózom, és csak álmodom. Tapogatózva emelkedik a Nap, nevetés csendül a fülembe. Tapogatózik a fény, és ahova arany keze elér, rettegve menekül a sötétség, retteg az árny, retteg a tél. Emelkedik a nap, s bőre illatát hozza elém egy édes pillanat. Elmosolyodom, s a Nap visszamosolyog, s kibukkan a hegyek mögül, s arany arcával visszamosolyog. Fény önti el a tájat, arany, örök fény, s minden pillanat megdermed a gyönyörtől,...

Áttetsző énekével riaszt meg az évszak,
túl néma voltam és most túl hangos vagyok...

A cím pont Rá illik,
A haveri körbe tartozik.
Egy aranyos kis gyerek,
Kihangsúlyozom; gyerek.
Talán pont ezért kell nekem,
Mert annyira aranyos, s jó velem...

Réges-régen, mikor még
minden másképp volt,
s a földön se élet, se holt,
a földre egy angyal pottyant véletlen
s gondolta ha idejutott körülnéz
és felfedezi mi...

Társam a magány
Magányomban ülök
Lassan beleőrülök.
Múlnak az órák,
Bennem a kórság...