A "" kifejezés eredménye:

Azzal homlokához nyomta a fegyvert. Lövés dördült. Káosz. A bolt falai megrezzentek, az asszonyok sikoltoztak. Az öltönyös ember összeesett, fehér ingén lecsorgott vére. A gyilkos leeresztette a pisztolyt. Másik kezével ismét zsebébe nyúlt. Egy újabb töltényt emelt ki abból...

Lángba borult a táj,
Nem tudom miért, de valami fáj.
A levelek lehullnak,
A szerelmek elmúlnak,
A madarak elszállnak,
A sebeim már nem fájnak...

Elvesztettem a saját lelkem
Mikor cselekedni nem volt merszem
Azóta csak hánykolódik az énem
Ám a haláltól már nem kell félnem ...

Délcegen kaparászik
és azt hiszi magáról:
ő egy sas.
A többi figyeli
hogy csinál
magából bolondot...

pörög a szalag
róla a szavak
ugrálnak eléd
kérlek ne még
szól a toll
ez meggátol
ez a szó szomorú
most nem kell bú...

Könnyű szél motoz a fák közt,
s az ég borult.
Hangtalan állok, kitéve e darab földnek,
ibolyáknak, porlepte göröngyne...

Lépteit csak a csönd hallgatja,
Hangját csak a szél susogja,
S testét a légszomj szövi át
Míg útját keresztezi minden gát...

A homály elmossa könnyem,
Szél tépdesi szívem,
Lelkem csendesen tűri,
Mert a bánat hangom elűzi...

Másnap reggel Dia szörnyű lelkiismeret-furdalással ébredt fel a kórházi részlegben. Azon törte a fejét, vajon Sanyi mit csinálhatott az éjjel.
Délutánra ismét esett az eső. Dia végre elszabadult a gyógyítóktól, s gyorsan magára öltötte a varázstani öltözékét, és sietve elindult órára. Menet közben kibámult az esőáztatta ablakokon.
Az ég dörögni kezdett, s villám világította be a sötét eget. Dia az ajkát harapdálta. Mi lesz Sanyival? Most is ott kószál a viharban? ...

Elolvasom »