A "" kifejezés eredménye:

Félsz a sötétben
De nem kapcsolsz villanyt
Menekülsz
De nem a fény felé
Csak el innen messze ...

Egész nap csak felelünk,és tanulunk,
De az én gondolataim elkalandoznak.
Távol vagy Tőlem, mégis oly közel...

Csak állt a szobor. Megmunkált teste
Napsütötté vált, s egészen
Vígan meredt a térre, ahol a bús emberek
Sétálni szoktak, s megnézni őt is néha...

Még kilométerek vannak hátra,
Semmi sem érdekel már,
Húzom a gázt.
Elvakult dühöm nem ismer határt.
Alig pár óra telt el,
Mióta otthagytalak,
Elsietett döntés...

- Vissza kellett jönnöm, mert szükségem van rád, Dia... segítened kell nekem...
- M... Miért?
- Megöltem valakit, de nem kényszerből! Gyilkos vagyok, Dia... azért gyilkoltam, mert elvesztettem a türelmem... elvágtam a torkát...
Dia borzadva nézett rá. Sanyi térdre rogyott előtte, és megragadta a kezét:
- Kérlek, segíts... nem akarok gyilkos lenni... nem akarok...

Hát persze, itt van. Hol másutt lehetne? Reggelente csiripelnek a madarak, zsonganak a méhek, és hangosan kattognak, hörögnek és vonyítanak a munkagépek. Mert az utat is tavasszal kell bontani, ugyebár. A friss szellő lágy ölén elolvadnak a lelkek, alkonyatkor jácint tömény illata száll a légben. Igaz, hogy az emberek fele fuldoklik a töméntelen mennyiségű pollentől, de ugyan! nem fontos...