A "" kifejezés eredménye:

Mert nem voltam elég bátor, nem mondtam neki azt, hogy igen. Mindig azt mondtam, majd, majd, majd… És ő döntött helyettem. Azt a választ kaptam, hogy nem. Ő nem vár rám, mert én nem is akarom őt igazán. Ebben nem volt igaza, de nem tudhatta, mert a tetteim őt igazolták. Döntésképtelen voltam, ami tönkretette, megbélyegezte, ezúttal fekete viasszal a vele való kapcsolatomat...

Biztos találkoztatok mostanában ilyen nagy építkezésekkel, amikor a sok classic ház közül párat levernek, aztán körbe mindenfelé merednek a tűzfalak, alul meg a szédítő mélység, földkupacok, jobb nem is tudni, még miminden. Le sem látni a gödrök aljára, a palánkokon átkukucskálva csak annyi állapítható meg, hogy ott valami nagyon van, nem is tudjuk, mennyire. ..

- A kést akarod? – Bukott ki belőle a kérdés, mire a vörös tincsű idegen bólintott egyet. – Hát megkapod... – Nem törődött vele, hogy maga a vöröske vezette hasához a tőrt, úgy döfte bele, mint előző áldozatába nem régen. Az előtte álló fiatal arc megrezzent, majd fájdalomtól részegen szorította meg Claudio tarkóját...

„Nem” mondta. „Nem” hallottam, és megállt köröttem az idő. „Nem”, és koppant a szó. Nem szárnyalt, nem csengett, nem dalolt. Koppant. Mélyen lenn, nagyon lenn koppant és egy húr megpattant, lágyan pendülőn, végtelen fájdalom szakadt ki mindenből. De „nem” és koppant, mint a magas sziklaorom, százezer éves magas, büszke orom, lágy sóhajjal búcsút véve életétől, és a sóhaj messze szaladt, eget földet megrengetett, majd elcsitult...

Hogyha egyszer majd téged is megérint a szerelem,
S kínzó vágyad egyre csak nő, mert a másik nincs veled,
S a szemedre nem jön álom, párnád könytől ázik át,
Elég volna, hogyha...

Örökké tépdessük szívünket,
Mintha csak egy rongydarab lenne,
Könnyekkel marjuk szét szemünket,
Hogy az emlék holt legyen benne...

Legyetek jók s szépek.
A férfiak pedig erősek.
Hogy amikor én már nem leszek,
Azt mondhassam: felétek megyek...

Furcsa álmot láttam
Benne voltam egy lányban
Nem testileg, csak lelkileg
S kifelé néztem bátran
Egy tükörből bámult vissza rám
Az a gyönyörű leány ...

Megnyugvást érzek,
Ahogy arcodra nézek,
Nem régóta,
Mikor egy vihar elkapott,
Mint egy villám, levágott ...

Kongó hangon nevet ránk a nap, fölényes magasából
Vízpusztát szánt sugara
bogarak kisbolygóin át.
Cseppeket riaszt a kő, hull az ezüst sugár,
zubog a tiszta permet, kígyóz...