Társam a magány
Magányomban ülök
Lassan beleőrülök.
Múlnak az órák,
Bennem a kórság.
Nem tudom mit,
Tennem kéne valamit.
Az unalom körbejár,
De hozzám visszatalál.
Hiába űzöm el magamtól,
Zavarom el az ágyamtól,
Mint hű szerető,
Ide mindig visszajő.
Nem hívom, nem várom,
Miatta elkerül az álom.
Kerülget, szagolgat,
Nem érzek már más szagokat.
Nyirkos és mosdatlan,
Ilyen lehet a halálban
Savanyú és keserű
Nem szeret már semmi derű.
Hideg és üres,
Mély ez az üreg.
Ha beleesel nincs menekvés,
Lehet, hogy már ki sem jönnél.
Magányban ültök,
Lassan beleőrültök.
Nem vagyok már egyedül,
Hisz ti veszetek körül.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?