Társam a magány

Társam a magány
Magányomban ülök
Lassan beleőrülök.
Múlnak az órák,
Bennem a kórság.

Nem tudom mit,
Tennem kéne valamit.
Az unalom körbejár,
De hozzám visszatalál.

Hiába űzöm el magamtól,
Zavarom el az ágyamtól,
Mint hű szerető,
Ide mindig visszajő.

Nem hívom, nem várom,
Miatta elkerül az álom.
Kerülget, szagolgat,
Nem érzek már más szagokat.

Nyirkos és mosdatlan,
Ilyen lehet a halálban
Savanyú és keserű
Nem szeret már semmi derű.

Hideg és üres,
Mély ez az üreg.
Ha beleesel nincs menekvés,
Lehet, hogy már ki sem jönnél.

Magányban ültök,
Lassan beleőrültök.
Nem vagyok már egyedül,
Hisz ti veszetek körül.