Sci-fi történetek - 27.oldal

Eltelt a tíz perc, és az ellátóhajó meg is érkezett. Kiszállt a raj és elkezdték cipelni a lőszert is hozzánk. Félúton jártak, amikor az arachnidok újabb rohamot indítottak. A raj beért, de a pilóta és a gép, az ottmaradt, fél perc sem kellett és szétszedték. Mi meg csak lőttünk és lőttünk mint az őrültek. Már a géppuska csöve vörösen izzott, amikor a rohamnak vége lett. A tájat körben mindenhol döglött bogarak tarkították, meg az undorító zöld vérük volt mindenhol. Újabb rádiózás után...

Képzeld el, hogy felfedeztél egy átjárót egy
bárhuzamos világegyetembe! Képzeld el, hogy ezernyi különböző
világot járhatsz be, ahol az évszám ugyanaz, és te is önmagad vagy, de minden más megváltozott. És képzeld el, hogy nem találsz haza...

- Ha nem is örökre de 29 évre biztosan. – mondta Quinn.
- Akkor most mi lesz? – kérdezte Wade.
- Vissza kell mennünk a városba, és vissza kell szereznünk az időzítőt… 30 órán belül. Különben várnunk kell 29 évet......

Képzeld el, hogy felfedeztél egy átjárót egy
bárhuzamos világegyetembe! Képzeld el, hogy ezernyi különböző
világot járhatsz be, ahol az évszám ugyanaz, és te is önmagad vagy, de minden más megváltozott. És képzeld el, hogy nem találsz haza.

- Johnson, - Szólt Bruce most már minden félelem és aggodalom nélkul. - Mi legyen ezután?
- Tehát megértette, igaz?
- Igen, s azt hiszem az egész emberiség nevében köszönetet kell mondanom.
- Örülök annak, hogy most már nem kell titkolódznom. A kérdésére pedig nem tudom, s nem is akarom tudni a választ. Az én küldetésem lejárt, a jövő gondjainak a megoldását, már önöknek kell megoldaniuk. Sikerülni fog, ne aggódjon, elég jó a valószínűsége. Az emberiségre a végtelen világűr...

- Bemegyünk, gyerünk!
Jeren kilőtte az ajtózáró mechanikát, majd mikor az ajtó résnyire kinyílt, kifeszítette és belépett szobába. A robbanás okozta füsttől nem látott szinte semmit. A másik ajtó a padlóra zuhanva lángolt, a lángok narancssárga fénye táncot járt a falakon. Egy fiút pillantott meg maga előtt, egy heverőn feküdt eszméletlenül. A robbanáskor eltalálta egy törmelékdarab. Még élt, de nem ő volt az, akire szüksége volt.
Egy másik fiút pillantott meg, a másik ajtó...

Egy hosszabb történet nulladik fejezete, tulajdonképpeni bevezetője ez, így kérlek ne önálló történetként olvassátok - úgy nem is állná meg a helyét, nem arra lett szánva. Az első fejezetet néhány nap múlva befejezem, a többi kicsit később várható. Addig is: remélem vagytok néhányan, akiket érdekel a W40k világa, és érdekesnek találjátok majd a történetet...

- Mi az, amit látnom kellene, Lamont?
Az ifjú formázó anélkül, hogy mentorára nézett volna, előremutatott a tengerre. A háborgó tengeren, egy ponton mintha nem lettek volna hullámok. Ott mintha a tenger vize valami kocsonyás, sötét, lassan lüktető, örvénylő anyaggá állt volna össze. Ha jól megfigyelték, még apró kavicsokat is észre lehetett venni benne. A lassan úszó valami megtörte a hullámokat.
- Elkezdődött!...

Ez a lázadás valahogy nem olyan volt, mint a többi. Nem voltak öngyilkos vallási fanatikusok, magukat istenné nyilvánító bolygókormányzók... Az egész meglepően békés volt, míg meg nem hirdették a keresztes hadjáratot. S még most sem a vallás hívei ragadtak fegyvert, hanem azok, akiknek elegük volt magából a Birodalomból...

Egy olyan világot hagyott hátra, ahol az embereken úrrá lett a keserűség, a szomorúság, a félelem mindentől és mindenkitől, s az utálat minden és mindenki iránt. Egy olyan világot, mely maga volt a Pokol, túlszárnyalva minden elképzelést, melyet az emberek valaha is társítottak ezzel a szóval. ..

De aztán a törvényhozók megalkották a sterilizációs törvényt (szám szerint, a 58100-ast) , ami megoldást jelentett minden problémára. A föld lakosságát maximalizálták, gyerekeket pedig igényelni lehetett a génfarmokon, vagy a párok bízhattak még a szerencsejátékokban, amik jócskán átalakultak, és -a már nem annyira fontos magas pénznyeremények helyett- gyermekáldással kecsegtették, a játszani vágyókat.
Én magam is 36-os gyerek vagyok...