Regények - 112.oldal

- Tudd meg, előbb látlak halva, mint más karjaiban!
A hideg rémület végig futott a testemen, de erőt véve magamon ellöktem Nathaniel-t, s kirohantam a szobából. Úgy becsaptam magam után az ajtót, hogy valósággal megremegtek a falak. Hátrálni kezdtem, mint aki fél az ajtótól, s szinte ziháltam idegességemben...

Az ütés erősségétől eleredt az orra vére, és hátrább lépett eggyel. Az pofon pedig nem Soulnesstől jött, hanem Michától. Friol, Soulness, és Laus meglepetten nézték Micha elszánt arcát, ahogyan megdörzsöli az öklét.
- Ne őt bántsd, hanem kezdj veled egykorúval! – emelte fel kezét újabb ütésre készülve, mire Friol megszeppenve hátrált még egyet...

Hosszan néztem Eric után újból, majd indulás előtt még felnéztem a lépcsősor tetejére. Nathaniel még mindig ott állt, s mosolyogva figyelt engem. Tekintete átható, fagyos és gúnyos volt. A szívemig elért. Nem tétováztam hát, elindultam ki a házból a már ismert úton...

- Nos, ifjú, naiv lányom. Ami azt illeti, igazán örülök, hogy látlak. Nem is tudod, mibe került nekem ez… - folytatta volna, de Chris közbevágott.
- Ó, persze. El tudom képzelni. Alig kapsz levegőt a boldogságtól, ami a találkozással jár. A szíved majd kiugrik a helyéről, gratulálsz, hogy milyen sokra is vittem. Igen, te tényleg örülsz. – mindezt olyan megvetéssel mondta, hogy Parker kibillent a magabiztos szerepéből...

- Micsoda?! –Victum meglepetten és felháborodottan tekintett Roanra, aki leült az ágyra. Bár tudta hogy a lány sejti mi van között legalábbis van fogalma a Victum-Roan közti mély kapcsolatról, ennyire nyíltan sosem beszélt neki a férfival való viszonyról. Fiatalnak vélte, és félt hogy ez esetleg belerondíthatna a kamaszkori évekbe, bár ahogyan elnézte a lányt, jobb élet is megadathatott volna neki. Victum irigyelte Livrát. Egy bizonyos hiányérzet miatt, amit a fiú eddig csak Roan és őiránta...

- A gyerekkorom elég ... hmm ... félresikerült. Hogy is mondjam ... szóval utáltam apám; menekültem, ha láttam; anyámat és engem sokszor megvert, szegény anyát... nem elég, hogy csalta, de valamivel még zsarolta is. Erre még nem jöttem rá, hogy mi lehetett. - Ahogy a lány visszaesett a múltba a szemei a láthatatlan távolba meredtek, arcára kiült a nagyfokú kétségbeesés és kezeit esetlenül tördelni kezdte...

Bekanyarodva egy szűk sikátorba végül zsákutcába találta magát. Kardját elővéve várta a lányt kinek árnyéka egyre jobban közeledett. Nem vette le csuklyáját, mégis néha mikor felvillantak a szemek arcán valamiféle mosoly vélhető felfedezni. Mindig mosolyogott mikor új feladatot kapott, mert tudta, hogy ez a sorsa. Ezt kell követnie, erre született...

VÁMPÍROK! Abban a pillanatban valaki nekem ugrott, s ledöntve a lábamról a földre estem. Az idegen is velem együtt elesett, de ő ezzel semmit sem törődve rámfordult és lefogva a kezeimet a nyakam akarta megkörnyékezni. A fejem egyfolytában arra hajtottam, amerre ő akart volna támadni, s a kezeimet is próbáltam kiszabadítani...

Christin kapta meg az ügyet. Az ügyvédek, jogászok és maga a bíró sem tudta volna megmondani, hogy mitől lett ilyen szenvedélyesen munkamániás az ügyvédnő. Éjjel-nappal azon dolgozott, hogy a kislányt megmentse szülei karmaiból, akik azt állították, hogy ők a legodaadóbb szülők...

Nem sok időbe telt, amíg hazaballagtak, mindketten azt hitték megoldódott a kettejük közötti feszültség, de mikor beszálltak a liftbe minden megváltozott. Will a fáradtságtól a földre terelte a figyelmét, mikor észrevette hogy Daniella ruhája teljesen átázott. Will szemei megakadtak a kerek idomokon, és úgy érezte abban a pillanatban összeomlik...