Christin története

1959-et írunk. Egy pesti kocsmában két, oda nem illő ember között a következő, sorsdöntő párbeszéd zajlott. Ők még nem tudták, de akkor egy olyan emberről döntöttek, akitől később az életük függött...

A férfi hűvösen, szenvtelenül csak ennyit mondott:
- Gyere hozzám. És megkapod. Ennyire egyszerű.
- Hogy mi? - Azt hitte, nem kap levegőt.
- Megmondtam. De siess a döntéssel, mert rajtad kívül körülbelül .... hát, talán 200 nő van, aki ugyanezt akarja. Nem érek rá vacakolni. - Emma nem hitt a fülének. Ó, nem. Ez képtelenség. Ennyire félreismerte volna? Hogy süllyedhetek ilyen mélyre? Ha ezt apáék látnák.

...

- Mama, te sírtál?
- Ugyan, dehogy. Menj vissza aludni. Meglátod jobban leszek reggelre. Szeretlek, kicsim.
- Én is szeretlek, mama. Jó éjszakát.

...

- Hogy mi? Ő mondta, igaz? Miért van az, hogy mindig az ő szava dönt?
- Ő az apád.
- Ja, persze. Már majdnem kiment a fejemből. Bocs, hogy a saját utamat akarom járni.

...

- Elnézést, megtudná mondani, hol találom meg Mr. Roberts irodáját?
- Menjen be a C épületbe, és ott kérdezze meg a portást.
- Köszönöm.

...

- Hölgyeim és Uraim! Most végre eljött a pillanat, amelyre régóta vártak. Mindannyian megkapják diplomájukat és kilépnek a kapun, ahol a nagyvilág már várja magukat. Sok szerencsét!

- ... Kezdjük talán a legkiválóbb tanítványommal. Az elmúlt öt év alatt nem egyszer bizonyította rátermettségét és elszántságát, mellyel erre a pályára hivatott. Büszkék vagyunk rá mindannyian és arra kérjük, hogy soha ne feledkezzen el rólunk. Christina Parker! Köszönjük az elmúlt éveket. Kitűnő tanulmányi eredményednek még nagy hasznát fogod venni az életben. Gratulálunk!

Christina életében először és talán utoljára hálát érzett apja iránt, akit szinte alig látott az elmúlt 5 évben. Ránézett a már félig megtört anyjára, aki büszkén nézett felnőtt lányára. Utálta magát érte, mégis meg fogja tenni. Szabadulnia kell innen. Chris kiment, átvette a diplomát és rámosolygott Mr. Roberts-re (ő már Jack-nek hívta), aki tanára, mentora és hű barátja volt, Aki feltétel nélkül tényleg szerette a lányt. Tudta, hogy most el fog menni, és ez ellen nem tehet semmit. Mert az apa irányítani akarja a leányt. Bárcsak megmondhatná...

...


- Mutasd azt papírt. - Megnézte a diplomát. - Szerencséd. Holnap pedig munkába állsz. Nekem fogsz dolgozni. Nincs helye kifogásnak. Amit megmondtam, azt megmondtam.
- David, talán nem kéne... - hatalmas pofon csattant az asszony állán. - Fogd be! Te csak egy büdös szajha vagy. Ő az én tulajdonom. Takarodjatok a szemem elől, mindketten.

Sötét felhők gyülekeztek...

...


- Hol van a lány?
- Hát nem dolgozni volt?
- Nem.
- Várj, megnézem a szobájában.
- Hagyd, majd én.

David Parker, a nagy Ügyvéd és Jogász életében először tudatosult azzal a ténnyel, hogy valaki nem engedelmeskedett Neki! Neki, a Nagynak. Hát miféle cafkát neveltem?! A lány csak egy levelet hagyott:

"Drága Anya, Tisztelt Apám!"

"Ne keressenek. Jól vagyok, de a saját életemet akarom élni."

"Christina"

...

A Los Angelesbe tartó gépen többen is felfigyeltek egy szép, barna hajú teremtésre. De amint belenéztek a szemébe, elment a kedvük az ismerkedéstől. Christinben olyan tűz égett, melyre eddig senki sem figyelt fel. Senki nem tudta, milyen az, ha a láva megindul. De most kitört, megállíthatatlanul.

A csinos lány Jackre gondolt, akinek még csak elköszönő levelet sem írt. Nem akarta, hogy apja bánthassa. Pedig de jó lett volna írni neki.

...

Mihelyt megérkezett, kivett egy szobát a legközelebbi szállodában. Megtakarított pénze volt bőven, még az egyetemi évek alatt kuporgatta össze. Miután kipihente magát, elhatározta, hogy szétnéz a környéken.

Vett egy újságot, beült egy kávéházba, megivott egy forró csokoládét, majd elindult sétálni. Ismerkedett a környezettel, meglátogatta környékbeli buszmegállókat, forgalmasabb központokat, megebédelt egy gyorsbüfében, majd elment vásárolni elegánsabb ruhákat. Hát igen, egy ügyvédnek lesz is szüksége rá...

Szerencséje volt. Két hét múlva felvette a Smith Ügyvédi Iroda. Főnöke egy nagyon kedves ember volt, akit Daniel Forestnak hívtak. Már az állásinterjú során rokonszenvesnek találták egymást, így nem lepődött meg, amikor telefonáltak, hogy már másnap tud-e kezdeni.

Kapott egy szűk, ámde praktikusan berendezett irodát.

- Nos, hogy érzi magát, kedvesem?
- Ó, nagyon jól.
- Milyen volt az első nap? Mit gondol fogja bírni.
- Természetesen.

Daniel Forest elhatározta, hogy bármi áron is, de megfejti a lányt sejtelmesen körülvevő rejtélyt. A barátja akart lenni, meg akarta vigasztalni, a sokszor mélabús mélykék szemeket. Néhány hét múlva kiderült, hogy micsoda kincsre lelt a csodaszép lányban. Szorgalmas, értelmes, jó képességekkel megáldott kollégája egyre gyakrabban fakadt mosolyra, mintha a múlt nyomasztó felhői csendesen elúsztak volna a lét kék egén...

Két, eddig reménytelennek tűnő eset megnyerése után fizetés-emelést adott Christinnek, aki hálából mégjobban beleásta magát a jogba. Christin elsősorban azért is jelentkezett ebbe az ügyvédi irodába, mert veszélyeztetett gyermekeket pártfogoltak. Szerette a kicsiket, de saját magáról nem mesélt. Főnöke gyakran vitte vacsorázni, vagy hívta meg egy-egy közös ebédre, és ő örömmel ment. Eszébe jutott, hogyha apja csak egyszer is megtette volna ugyanezt, ő kész lett volna megbocsátani. Szegény édesanyja, mennyit aggódhat...

Pár hónappal később azonban egy megnyert ügy megváltoztatta a békésnek tűnt helyzetet. Mindenki gratulát a lánynak, egyre többet ismerték fel az utcán. Az ügy nagy port kavart, ugyanis a szülők a gyermekkel kegyetlenül bántak el. Az apa alkoholista és karrierista volt, míg az anyát csak a szépségápolás és a divat érdekelte. Sokszor verték a gyermeket, mígnem egyszer a kétségbeesett gyerek egy autó elé vettette magát... Elmondása szerint szülei azt mondták neki, hogy utálják és meg akarnak szabadulni tőle. A lelkileg meggyötört kislány - Cameron - hét éves volt, amikor rájött arra, hogy ő senkinek nem kell.

Christin kapta meg az ügyet. Az ügyvédek, jogászok és maga a bíró sem tudta volna megmondani, hogy mitől lett ilyen szenvedélyesen munkamániás az ügyvédnő. Éjjel-nappal azon dolgozott, hogy a kislányt megmentse szülei karmaiból, akik azt állították, hogy ők a legodaadóbb szülők. Eleinte mindenki azt hitte, hogy véletlen volt az autós incidens, de Chris tudta, hogy itt sokkal többről van szó. Mindenki megdöbbent azon, amit a fiatal kolléga kiderített és így megmentette a kislányt. Cameront végül olyan szülőkhöz kerültek, akik már 12 éve szerettek volna egy gyermeket. A fiatal gyermek megismerhette, mi az a szeretet. De neki szerencséje volt...

Az ügyeket egyre-másra nyerte meg Christin. Nagyobb ügyvédi irodák jöttek, mindegyik hatalmas fizetést, profi körülményeket ígért, de ő nem akart menni. Danielt ugyanis nagyon megszerette. El akart neki mondani mindent, az elejétől fogva...

De a fekete felhők egyre csak gyülekeztek...